TK_logo

TK_cím

Aktuális

Táborkereszt ismertető

Programjaink

Krónika

Vezetőképzés (hivatás-felkészítés)

Elektronikus könyvtár

Fotóalbum

Leágazások

Elérhetőségünk

    Krónika 2020


A Táborkereszt újság 2020. decemberi száma
A Táborkereszt újság 2020. októberi száma
Kerekes László cserkészpap püspökké való kinevezése
A Táborkereszt újság 2020. pünkösdi száma
Teremtésvédelem BiPi nyomán - Eredményhirdetés
Trianon 100
Gondolatok a Koronavírus idejére
A Táborkereszt újság 2020. nagyböjti száma
Nagyböjti gondolatok 2020.
Keresztényüldözés Európában
Pályázat: Teremtésvédelem BiPi nyomán
Az MKPK felhívása: Lelki felkészülés az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra
NEK 2020 szentségimádás

A Táborkereszt újság 2020. decemberi száma

Tartalom:

Táborkereszt Egyházi Konvent
    Beer Miklós püspök köszöntője
    Gyulay Endre püspök üzenete
    Székely János püspök a cserkészetről
    Hangsúlytevések - Kispál György a Táborkereszt munkájáról, feladatáról
    Cserkész önkéntesek az Eucharisztikus Kongresszusra készülve (Lendvay Endre)
Minden ember élete – szent! (Kék Emerencia)
Keresztény értékek (Verőcei Gábor)
Reményik Sándor: János evangéliuma
Értékeim (Diószegi Keve)
Zelliger Erzsébet – lovagkereszttől hashtagig
Isten veled Szabó Atya, adjon Isten jó éjszakát! (Cserkésztestvérei)
Visszatekintés Szabó István piarista cserkésztisztre (Laurinyecz Mihály)
Letölthető az Elektronikus könyvtárból

A Táborkereszt újság 2020. októberi száma

Tartalom:

Családi életre nevelés az iskolákban és az MCSSZ-ben
Mit tegyünk korunk függőségei ellen?
Drága Cilu!
Sárdy Gyurka bá
Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus (részlet)
Krónika
Szentségimádás a NEK felhívására 2020.11.21.

Letölthető az Elektronikus könyvtárból

Kerekes László cserkészpap püspökké való kinevezése

Püspöknek lenni sem szólistaszerep
Interjú Kerekes László kinevezett erdélyi segédpüspökkel

2020. augusztus 21., péntek 
 
 

Ferenc pápa május 26-án nevezte ki Kerekes László szentszéki tanácsost, a kézdivásárhelyi Boldog Özséb-plébánia plébánosát Tharros címzetes püspökévé és a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspökévé. Püspökké szentelése augusztus 29-én lesz délelőtt fél 11-től (magyar idő szerint fél 10-től) a csíksomlyói kegytemplomban.

Az örömteli eseményt a Duna World csatorna élőben közvetíti, a járványhelyzet és az óvintézkedések miatt leginkább ott követhető, a csoportos zarándoklatok szervezését nem ajánlja a főegyházmegye vezetése. Szentelése előtt a kinevezett segédpüspököt Bodó Márta kérdezte a Romkat.ro erdélyi katolikus hírportálon hivatásáról, tanári, kánonjogászi és papi munkájáról, jövőbeli terveiről. Ebből az interjúból közlünk részleteket.

– Tanulmányait Gyulafehérvár után a budapesti Központi Szemináriumban végezte, illetve Kanadában: ezek az állomások mit adtak?

– Mindig szívesen gondolok vissza ezekre az állomáshelyekre, mert mindeniknek megvolt a maga sajátossága. Talán ez olyan, mint egy ember élete: van gyermekkor, majd fiatal- és felnőttkor. Gyulafehérvár a közösségépítés és hivatásban való megerősödés. Nagyon mélyek és felemelőek voltak a közösségi programok, a lelki programok, az évfolyamtársak, a kispapok nagy közössége, a nevelők életpéldája, tanáraink szaktudása.

A Központi Szemináriumban, mivel kevesebben voltunk kispapok, az elöljárókkal és a kispapokkal való kapcsolat személyesebb volt. Aztán a teológiai fakultáson nagyon sok neves teológussal is megismerkedhettünk, akiket addig csak név szerint ismertünk, ne feledjük, hogy 1990 szeptemberében kerültem a Központi Szemináriumba. A tanárok előadásain részt venni nagy ajándék volt: Erdő Péter bíboros úr, Gál Ferenc, Vanyó László stb. A papi identitás megtalálása ugyancsak erre az időszakra esik: szuper papokkal való találkozások, mint például az elöljárók (Várszegi Asztrik OSB volt a rektorunk, Bábel Balázs érsek atya a prefektusunk, Blankenstein György a spirituálisunk). Ugyanakkor nagyon mély és kedves emlék az egész magyar társadalom, ahogyan befogadott, támogatott minket, erdélyi kispapokat. Akkor még kuriózumnak számítottunk mi, erdélyiek, és hihetetlenül nagyon szerettek minket.



A kanadai tanulmányaim egy kis bepillantást nyújtottak a világegyház életébe, hiszen a kánonjogi fakultáson huszonkét országból voltak diákok. Ez annyira nem kapcsolt bele minket a világegyház vérkeringésébe, mint például Róma, de egyfajta kitekintést adott erre. Természetesen mi, Ottawában tanuló papok, nemcsak diákok, de lelkipásztorok is voltunk, ahogyan neveztek: diákpapok, a hétvégén az ottawai magyar közösségben végzett lelkipásztori szolgálat alkalmával a külföldi magyarok életét is megismerhettük. Láttuk a tudatosan vállalt keresztény életet, a sok áldozatot, amit meghoztak a hitük és magyarságuk megtartásáért. Itt többnyire a hétvégék voltak zsúfoltabbak a magyar iskola, cserkészet, magyar tánc és más programok miatt, ahol mi, diákpapok asszisztáltunk. Az angol nyelvű lelkipásztori szolgálatban csak szükség esetén vettünk részt.

– Kanadában vált a cserkészmozgalom elkötelezettjévé, s kitartóan, következetesen folytatja ezt a tevékenységet itthon is.

– A külföldi magyarság megmaradásának egyik legjobb, leghatékonyabb eszköze a magyar cserkészet. Emögött azonban nagyon sok bátor és áldozatkész férfi és nő, idős és fiatal szolgálata, tevékenysége áll. Kanadában, majd szűkebb körben Ottawában is a magyar cserkészet nagyon szépen és tisztán megmutatkozott: a hallatlan nagy áldozat, tudatosság, amit a szülők meghoztak a magyar cserkészet fennmaradásáért, az példaértékű. Mivel nem volt különösebb kapcsolatom a cserkészettel, egy jó lehetőség volt az újrainduló ottawai magyar közösség formálásához a gyerekek és fiatalok bevonása, aminek egyik eszköze a cserkészet volt. Megtapasztaltam, hogy a cserkészet a legjobb pedagógiai módszereket alkalmazza, végigkísér egy életen át, sőt az örök boldogságban is tart.



Ez a tapasztalatom itthon is, hogy a gyermekek és fiatalok nevelésében egyik legjobb módszer a magyar cserkészet, ha azt szépen, annak teljességében művelik. Hiszen a cserkészet Sík Sándor megfogalmazása szerint emberebb emberré és magyarabb magyarrá teszi a cserkészt. Ahogyan az egyik cserkésztiszt mondotta, a cserkészet segítségével emberebb ember, magyarabb magyar, keresztényibb kereszténnyé válik a gyermek. A cserkészet célja, hogy jobb emberré, jobb magyarrá, jobb katolikussá, reformátussá, stb. nevelje az embert.

– Tanár volt néhány évig, mégpedig igen értékelt, kedvelt tanár, gyulafehérvári és kolozsvári diákjai sok év távlatából is pontosan emlékeznek elsősorban a tanári attitűdjére, tartására, tudására, az órák feszes felépítésére, és tanárként is a végtelen alázatára és emberségére. Milyen emlék ez a periódus?

– Valójában mindig lelkipásztornak készültem, és lelkipásztori szempontokat próbáltam figyelembe venni az amúgy is néha száraznak tűnő egyházjogban is. Örülök, hogy ilyen szép emlékek maradtak mindenkiben. Azt hiszem, ez mind a tanárkollégák és nevelőkollégák, mind a diákok érdeme. Ők motiváltak, állítottak kihívások elé. Számomra minden vizsgáztatás a saját vizsgám is volt.

– Plébánosként megmozgatta azt is, amiről más azt gondolta, mondta volna, lehetetlen megmozdítani. Felépült Ön körül egy gyönyörű és öntevékeny közösség. Meséljen plébánosi-pasztorális felfogásáról, a kézdivásárhelyi közösségről…

Minden a jó Istennek tulajdonítható, az ő segítsége és kegyelme vezetett, és vezet minket. A lelkipásztori szolgálatom Kézdivásárhelyen egy folyamat része, ami 1998-ban kezdődött a plébánia alapításával. Ez nemcsak jogi terminus, hanem annál több: közösségépítés. Olyan, mint a magvetés: a szántással kezdődik, aztán jön a többi, ahogyan a Szentírásban is olvassuk. Mindenki megteszi a maga részét, hogy bő termés legyen. A bő termés pedig az, hogy mindenki rátaláljon a jóságos, szerető, irgalmas Istenre. A lelkipásztori munka is olyan, mint a sport vagy a biciklizés: mindig kell tenni valamit. Nem állhatunk meg, nem dőlhetünk hátra, hogy mindent megtettünk, és ettől kezdve egyenes az út. Mindig újra kell gondolni, mindig tenni, tervezni kell.



A lelkipásztori munka gyümölcse a mélyszántással kezdődött, amit elődeim végeztek, a jó Ferenczi pap bácsik, majd sikere, gyümölcse a segédlelkészeknek köszönhető, akik fiatalos lendülettel engem is lendítettek. Ők voltak, akik tudtak lelkesíteni, újat álmodni, biztatni, olykor vigasztalni, ha valami nem úgy ment, esetleg óvatosságra inteni, ha veszélyes szakaszon haladtunk. Az igazi emberi kapcsolat azokkal alakult ki, akik nem a hátam mögött, hanem tisztelettel és szeretettel előttem, nekem mondták el kritikájukat. Az odaadó, áldozatos papi szolgálat a hívekben is rezonált: sok hívő, kis csoport ebből született új életre. Egy nagyon fontos magatartás kialakítására törekedtünk, amit Loyolai Szent Ignác fogalmazott meg: „Sentire cum Ecclesia”, vagyis együttérezni az Egyházzal. Ez a gyakorlatban úgy mutatkozott meg, hogy jobban tiszteltük az Egyházat, a tanítását, az egyházi vezetőket stb. Próbáltunk csak jót mondani róla-róluk, kerülve minden pletykát. A sok kis csoportból több is eltűnt, akiket személyes érdek, dicsőség, hatalom, érzelem vezérelt.

– Milyen szívvel fogadta az új munkára való meghívást, mit vár, mit szeretne tenni?

– Nehéz szívvel válok el a kézdivásárhelyi Boldog Özséb-egyházközségtől. Az a sok szeretet, a hihetetlenül nagy támogatás imával, segítséggel, bíztatással, amit a közösségtől kaptam, ez volt a lelkipásztori életem hajtómotorja.

Talán egy tényező, ami motiválhat az új szolgálatomban (egy lelkipásztor ismerősöm mondta, amikor látta kétségbeesésemet a püspöki kinevezés hallatán) a szeretet. Életünk megannyi fordulópontján Jézus megkérdez bennünket, mint Péter apostolt a feltámadása után, hogy szeretjük-e őt. A mi válaszunk/döntésünk csak a szeretet lehet. Szeretni az egyházat, vezetőit és tagjait, mindenkit nagy szeretettel. Ahogyan papnak lenni sem szólistaszerep, úgy a püspöki szolgálat is erről a szeretetről, egységről szól. A jó Isten egy új szolgálatra hív. Eddig mindig mellettem volt, sosem hagyott magamra. Most is vele együtt szeretném végezni munkámat.

Forrás: Bodó Márta/Romkat.ro

Fotó: Boldog Özséb-plébánia, Kézdivásárhely

Magyar Kurír

A Táborkereszt újság 2020. pünkösdi száma

Tartalomjegyzék:

Ablak a szívemen (Lady Baden Powell Olave életrajza)
Trianon 100 – II. János Pál 100
Tarzíciusz a 20. században (Brenner János vértanú)
Ne légy hitetlen, hanem hívő!
Teleki Pál
Húsvét a koronavírus idején
Gratulálunk (Kerekes László - cserkészvezető - püspöki kinvezéséhez)
„Teremtésvédelem BiPi nyomán” pályázatunk eredménye

Letölthető az Elektronikus könyvtárból

Teremtésvédelem BiPi nyomán - Eredményhirdetés

A Táborkereszt munkatársai öt pályamunkát bíráltak el – ennyi érkezett be. Egy pályázó lekéste a határidőt, így a díjazásnál nem tudtuk figyelembe venni, de a tervezett kiadásba már az általuk gyűjtött idézeteket is számba vesszük, tehát nem dolgoztak hiába. Ezek a Bi-Pi idézetek rendre arról szólnak, hogy a természet csodái által hogyan jutunk el a Teremtőhöz, Istenhez! A pályázók a kiírást – már csak a magasabb pontszámok kedvéért is – úgy értelmezték, hogy minél több idegen nyelven megjelent munkából célszerű idézni, amihez a magyar nyelvű megfeleltetést vagy saját fordításukkal oldják meg, vagy a megjelent magyar nyelvű kiadásból veszik. Így az idézetek túlnyomó többsége angol, néhány pedig olasz nyelvű kiadásból származik. Azok a pályázók értek el alacsonyabb pontszámot, akik elsősorban a magyar nyelvű kiadványokból dolgoztak. Ez azt jelenti, hogy valamennyi pályázó igen kiváló, értékes munkát végzett, mindnyájan nagy elismerésre méltók. Az idézetekhez jól illő fényképeket, némelyikhez saját rajzot is készítettek. Valamennyien megérdemlik, hogy a tervezett kiadvány (ehhez a szerkesztők még három magyar nyelven is megjelent BiPi-munkából vett további idézeteket tettek hozzá) megjelenése után a következő cserkésznemzedékek hálásan gondoljanak rájuk. Reméljük sokan és sokféleképpen fogják a jövőben használni, belőle gazdagodni és a fiatalokat gazdagítani.

A pályázat végeredménye:
1. Kovács Benedek (412. sz. Kalazanti Szent József cscs.) 58 pont, jutalom: 30 e. Ft
2. "Szamóca" őrs (58.sz. Hollós Mátyás cscs.) 56 pont, jutalom: 20 e. Ft
3. Farkas Zsófia (72. sz Széchenyi István cscs. Bécs) 54 pont, jutalom: 10 e. Ft
4. Kovács Árpád "Reál" (25.sz. Szent iMre cscs) 40 pont
5. Halász Botond (148. sz. Nagyboldogasszony cscs.) 26 pont

A díjak átadására az augusztus 20-i ünnepség keretében kerül sor. A pontos helyet és időt a járványhelyzettel kapcsolatos intézkedések függvényében később tudjuk megadni.

Trianon 100

Trianon emlékmű

„A haza tehát örökség, s egyszersmind eme örökségből fakadó helyzet is, ami a haza földjére és területére vonatkozik. Ám a
haza fogalma még ennél is szorosabban kötődik azokhoz az értékekhez és szellemi tartalmakhoz, amelyek egy bizonyos
nemzet kultúráját alkotják… amikor a lengyeleket megfosztották területeiktől és feldarabolták nemzetüket, akkor sem
csökkent érzékenységük szellemi örökségük és őseiktől örökölt kultúrájuk iránt, sőt éppen hogy ekkor indult rendkívül dinamikus fejlődésnek.”
(II. János Pál pápa)

„A területek, amelyeket egy néptől erővel elszakítottak, bizonyos értelemben a nemzet „szelleméhez” intézett könyörgést, sőt kiáltást jelentenek. A nemzet szelleme ilyenkor fölserken, új életre kél, és harcba száll, hogy visszaszerezze a földnek az őt megillető jogokat.”
(II. János Pál pápa)

„A hazafiság, mint a haza szeretete, elismeri minden más nemzet jogát is arra, hogy hasonlóképpen szeresse hazáját.”
(II. János Pál pápa)

Gondolatok a Koronavírus idejére

Április 14. kedd
(Szent Tibor)
ApCsel 2,36-41; Zs 32; Jn 20,11-18
Jézust, akit keresztre feszítettek, Krisztussá tette Isten
 „Minden hívőnek tanúságot kell tennie a világ előtt Jézusnak, a mi Urunknak feltámadásáról és életéről, és az élő Isten jelévé kell válnia.” (II. János Pál)

Április 15. szerda
ApCsel 3,1-10; Zs 104,1-9; Lk 24,13-35
A názáreti Jézus nevében kelj föl, és járj!
 „Az evangélium nem ígér könnyű sikereket. Senkinek nem ígér kényelmes életet. Igényekkel lép fel.” (II. János Pál)

Április 16. csütörtök
(Soubirous Szent Mária Bernadett, Szent Labre Benedek)
ApCsel 3,11-26; Zs 8; Lk 24,35-48
Az élet fejedelmét megöltétek, Isten azonban föltámasztotta
„A keresztény ember győzelemre hivatott Krisztusban. Ez a győzelem elválaszthatatlan a nehézségektől, sőt a szenvedéstől is, ugyanúgy, ahogy Krisztus feltámadása elválaszthatatlan a kereszttől.” (II. János Pál)

Április 17. péntek
ApCsel 4,1-12; Zs 117; Jn 21,1-14
Nincsen üdvösség senki másban, mint Jézus Krisztusban
 „Nem funkcionáriusokra, ügyintézőkre, vállalkozókra van szüksége az Egyháznak, különösen ma nem, hanem ’Krisztus barátaira’, akik mindenkit befogadó önzetlen szolgálatukkal tanúságot tudnak tenni a szeretetről.” (II. János Pál)

Április 18. szombat
ApCsel 4,13-21; Zs 117; Mk 16,9-15
Nem tehetjük, hogy ne mondjuk el, amit láttunk és hallottunk
 „Amikor az Úr asztalához járulunk, hogy az Ő Testével táplálkozzunk, nem maradhatunk közömbösek azokkal szemben, akiknek asztaláról hiányzik a mindennapi kenyér.” (II. János Pál)

Április 19. vasárnap: HÚSVÉT 2. VASÁRNAPJA
(Az isteni irgalmasság vasárnapja)
ApCsel 2,42-47; Zs 117; 1Pét 1,3-9; Jn 20,19-31
Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében
 „Amikor 1978. október 22-én a Szent Péter téren kimondtam, hogy ’Ne féljetek!’, még nem tudhattam, hogy milyen jövő vár rám és az egész Egyházra. Nem az ember, hanem a Szentlélek mondatta velem ezeket a szavakat, akit Krisztus ígért meg az apostoloknak, mint Vigasztalót. Az évek során pedig számtalanszor megismételtem különböző körülmények között. Miért nem kell félnünk? Mert Isten megváltotta az embert. ’Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen’ (Jn 3,16). Krisztus keresztjének és feltámadásának ereje sokkal nagyobb minden rossznál, amitől az embernek félnie lehetne vagy kellene.” (II. János Pál)

Április 20. hétfő
ApCsel 4,23-31; Zs 2; Jn 3,1-8
Megteltek mindnyájan Szentlélekkel, bátran hirdették az igét

Weöres Sándor: Örök pillanat

Mit málló kőre nem bízol:
mintázd meg levegőből.
Van néha olyan pillanat,
mely kilóg az időből,

mit kő nem óv, megőrzi ő,
bezárva kincses öklét,
jövője nincs és multja sincs,
ő maga az öröklét.

Mint fürdőző combját ha hal
súrolta s tovalibbent –
így néha megérezheted
önnön-magadban Istent:

fél emlék a jelenben is
és később, mint az álom.
S az öröklétet ízleled
még innen a halálon.

Április 21. kedd
(Szent Anzelm)
ApCsel 4,32-37; Zs 92; Jn 3,7-15
Nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról
 „Legmélyebb valóságában minden papi hivatás nagy titok, ajándék, amely végtelenül felülmúlja az embert. Mi papok, mindannyian nagyon határozottan tapasztaljuk ezt egész életünkben. Ezzel a mérhetetlenül nagy ajándékkal szemben szüntelenül érezzük saját kicsinységünket, hiányosságainkat. A hivatás az isteni kiválasztás titka.” (II. János Pál)

Április 22. szerda
ApCsel 5,17-26; Zs 33; Jn 3,16-21
Hirdessétek a népnek az erről az életről szóló tanítást!
 „A missziós tevékenység elsősorban: tanúságtétel és kisugárzás.” (II. János Pál)

Április 23. csütörtök: SZENT ADALBERT
ApCsel 5,27-33; Zs 33; Jn 3,31-36
Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akinek mi tanúi vagyunk
A hit a továbbadás révén erősödik.” (II. János Pál)

Április 24. péntek
(Szent György, Sigmaringeni Szent Fidél)
ApCsel 5,34-42; Zs 26; Jn 6,1-15
Örömmel távoztak, mert méltók voltak gyalázatot szenvedni Érte
Szent György a cserkészek védőszentje. Legendáját a Legenda aurea így beszéli el:
,,Silena városa közelében volt egy tó, s abban lakott egy mérges sárkány. Már többször megfutamította a népet, amikor fegyveresen ellene vonult. Így hát a polgárok naponta két juhot adtak neki. Amikor a juhok megfogyatkoztak, megegyeztek, hogy naponta egy embert áldoznak a szörnynek. Sorsot vetettek, mely alól senki sem vonhatta ki magát. Amikor már a városnak szinte minden ifja és leánya áldozatul esett, történt, hogy a sors a király leányára esett. A király jajveszékelt és megkísérelte, hogy leányát megóvja a nyomorúságos haláltól. A nép pedig rettegett, hogy mindnyájukat megöli a sárkány.
Könnyezve ment a leány a tóhoz. És akkor Szent György arra jött lóháton. Megkérdezte, mi baja van. A lány így válaszolt: ’Jó ifjú, szállj gyorsan lovadra, és sietve fuss el innen!’ -- és elbeszélt neki mindent. Ő pedig ezt mondta: ’Ne félj, segíteni fogok rajtad Krisztus nevében.’ Még beszéltek, amikor a sárkány kiemelte fejét a tóból. A leány reszketett a félelemtől, György azonban lovára pattant, keresztet vetett magára, és szembelovagolt a sárkánnyal, amely rárontott. György nagy erővel megforgatta lándzsáját, Istennek ajánlotta magát, és olyan súlyos csapást mért a sárkányra, hogy az a földre zuhant. Akkor megparancsolta a leánynak, hogy a sárkány övét kösse a nyakára és vezesse be a városba. Az megtette és a sárkány úgy ment utána, mint egy szelíd kutya. A városban a nép rettenetesen megijedt, de György így szólt hozzájuk: ’Ne rettegjetek, mert az Úristen küldött hozzátok, hogy megszabadítsalak benneteket ettől a sárkánytól. Ezért higgyetek Krisztusban, és keresztelkedjetek meg, akkor megölöm ezt a sárkányt.’ Így hát a király és a nép megkeresztelkedett, György pedig kihúzta kardját, és megölte a sárkányt. Ugyanazon a helyen szép templomot építettek, és az oltárnál élő forrás fakadt, amely meggyógyított minden beteget, aki csak ivott belőle.''

Április 25. szombat: SZENT MÁRK EVANGÉLISTA (ünnep)
(Szent Ervin)
1Pét 5,5b-14; Zs 88,2-17; Mk 16,15-20
Köszönt titeket Márk, az én fiam
„Az Egyháznak minden korban, de különösen ma elsődleges feladata, hogy az emberek értelmét, lelkiismeretét és tapasztalatait Krisztus misztériumára irányítsa, hogy minden ember segítsen abban, hogy a mindennapi életben észrevegye a Jézus Krisztusban történt megváltás nagyságát.” (II. János Pál)

Április 26. vasárnap: HÚSVÉT 3. VASÁRNAPJA
(Szent Anaklét, Szent Radbert)
ApCsel 2,14.22-28; Zs 15; 1Pét 1,17-21; Lk 24,13-35
Jézust feltámasztotta Isten, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt
„Ó Urunk, aki föltámadtál és élsz, te vagy az Egyház és az emberiség mindig új reménye; te vagy az ember és a történelem egyetlen és igaz reménye; te vagy ’köztünk a dicsőség reménye’ (Kol 1,27) már ebben az életben és a halálon túl. Benned és Veled el tudunk jutni az igazságra, értelme van a létünknek, lehetséges s közösség, gazdagsággá válhat a különbözőség. Az Ország hatalma már működik a történelemben és segíti az ember városának építését a szeretet örök értéket ad az emberiség erőfeszítéseinek, a fájdalom üdvözítővé válhat, az élet le fogja győzni a halált, a teremtés részesedni fog Isten fiainak dicsőségében.” (II. János Pál)

Április 27. hétfő
(Szent Zita)
ApCsel 6,8-15; Zs 118,23-30; Jn 6,22-29
Isten nagy csodákat és jeleket tett a nép között
„Krisztus szemlélése azt is jelenti, hogy föl tudjuk ismerni mindenütt, ahol megmutatkozik sokféle jelenlétében, de mindenekelőtt testének és vérének eleven Szentéségben.” (II. János Pál)

Április 28. kedd
(Chanel Szent Péter, Szent Teodóra, Grignon Szent Lajos)
ApCsel 7,51 - 8,1a; Zs 30; Jn 6,30-35
Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!
„Szent félelemmel, csaknem borzalommal botorkáltam előre (az Andokban), mikor éppen abban a pillanatban, amidőn legjobban vágyódtam az emberi világ érintésére, a legközelebbi magaslaton túl egy alak meredt fel előttem: a Megváltó Krisztus szobra! Nem a megszokott szenvedő képe volt ez, amely a kereszten függ, hanem egy óriás, nagylelkű lény, lebegő ruhában, amint karját hívón, védelmezőn kitárja. Egy gyönyörű szobor ez, nagyszerűen választott helyen … Ezen a helyen kézzelfogható kapcsolatot teremtett az ember és az Isten között. Azt a kapcsolatot, melynek megteremtésére Krisztus egykor leszállott a földre.” (BiPi)

Április 29. szerda: SZIÉNAI SZENT KATALIN Európa társvédőszentje (ünnep)
1Jn 1,5 - 2,2; Zs 102; Mt 11,25-30
Ha világosságban élünk, akkor közösségben vagyunk egymással
„Anélkül, hogy elválna korongjától és megosztaná magát, a Nap fényt és meleget ad az egész világnak és minden egyes embernek, aki meg akar tőle melegedni. Semmilyen piszok nem tudja beszennyezni, és a fénye teljesen egy. Így ez az Ige is, az Én Fiam, és az ő szelíd Vére is nap, egészen Isten és egészen ember, mivel egyetlen egységet alkot Velem és Én vele. Hatalmamat nem lehet elválasztani az ő bölcsességétől, és a tűz, Szentlélek tüze sem tőlem, az Atyától, sem tőle, a Fiútól nincs elválasztva, mert a Szentlélek egyetlen egységet alkot Velünk, mivel ő Tőlem, az Atyától, és tőle, a Fiútól árad ki, és Mi egyetlen napot alkotunk.” (Sienai Szent Katalin: Párbeszéd az isteni gondviselésről)

Április 30. csütörtök
 (Szent V.Piusz, Takashi Nagai)
ApCsel 8,26-40; Zs 65; Jn 6,44-51
Ha teljes szívedből hiszel, megkeresztelkedhetsz
„Ó Mária, aki Fiaddal együtt végigjártad a keresztutat,
Anyai szívedben gyötrődtél a fájdalomtól, de
nem feledted beleegyező szavadat és
mélységesen bíztál abban, hogy
akinél semmi sem lehetetlen,
be fogja teljesíteni ígéreteit.
Esdd ki számunkra és a jövendő nemzedékek
emberei számára a kegyelmet,
hogy rá merjünk hagyatkozni Isten szeretetére.
Segíts, hogy a szenvedésben, a megvetésben, a próbatételekben,
még ha sokáig tartanak és kemények is,
soha ne kételkedjünk az Ő szeretetében,
Jézusnak, a Te Fiadnak
tisztelet és dicsőség mindörökké, Ámen.” (II. János Pál)

Május 1. péntek
 (Szent József, a munkás, Szent Zsigmond, Szent Jeremiás)
ApCsel 9,1-20; Zs 116; Jn 6,52-59

Választott eszközöm ő, hogy nevemet a népek elé vigye
Jeruzsálem városában örömnap van,
Mert egy fényes menyegző van a templomban.
Szent Anna lesz a menyegzős örömanya
Az ő lánya a menyasszony: Szűz Mária.
Körülötte ott fénylenek, ott ragyognak,
A dúsgazdag fejedelmi szép ifjak.
Egy van köztük, aki ott áll alázattal.
Szelíd ifjú, nem bír fényes ruházattal.
Ki lehet ő, ki felnézni is alig mer?
Neve József, szegény ifjú és ácsmester.
Ő is eljött részt venni a szent örömben,
Bár szegény ő ámde gazdag erényekben.
Hallgassátok szavaimat figyelemmel,
Hogy miként fog megtörténni e csodajel?
A Sionnak szent völgyében napkeletre,
Egy elszáradt mandulafa ki van dőlve.
Tíz éve hogy a megjelölt mandulafa
Az útnak jobb szélén fekszik kiszáradva.
Arról egy-egy száraz ágat vágjatok le,
Nevetekkel legyen az ág megjelezve.
Zöld lomb fakad, bimbó hasad a harmattól,
Megtelik a templom annak illatától.
Egy száraz ág ott pompázik virágozva,
Ki a boldog, kinek neve rá van írva.
Most a főpap a frigyszekrény elé lépve,
A virágos mandulafát fölemelte.
És így szólott: József neve rá van írva,
Vőlegény ő, íme ő lett kiválasztva.
(Erdélyi Zsuzsanna gyűjtéséből)

Május 2. szombat: SZENT ATANÁZ
ApCsel 9,31-42; Zs 115; Jn 6,60-69

Az egyház a Szentlélek vigaszával telt el
„Ha igaz is, hogy hierarchikus értelemben az apostolok utódai, tehát férfiak vezetik az Egyházat, kétségtelen, hogy karizmatikus értelemben a nők hatása nem kisebb benne, sőt talán még nagyobb. kérlek, gondoljatok gyakran Máriára, krisztus édesanyjára.” (II. János Pál)

Május 3. vasárnap: HÚSVÉT 4. VASÁRNAPJA
(SZENT FÜLÖP ÉS JAKAB APOSTOLOK)
ApCsel 2,14a.36-41; Zs 22; 1Pét 2,20b-25; Jn 10,1-10

Jézust, akit keresztre feszítettek, Krisztussá tette Isten

Mécs László: A királyfi három bánata

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.
Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égszín mosolygást derített.
Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment előttem előre követnek.
Amíg Ő van, vígan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?
A másik bánatom: hogyha Ő majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden szín mézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.

Május 4. hétfő
(Szent Flórián, Szent Guidó)
ApCsel 11,1-18; Zs 41-42; Jn 10,11-18

A pogányoknak is megadta az Isten a megtérést az életre
„Isten a Fiú megtestesülésének fönsége eseményét egy asszony szabad és tevékeny szolgálatára bízta. ezért mondhatjuk: ha a nő Máriára emeli tekintetét, benne felfedezheti, hogyan élheti méltóan női mivoltát és hogyan bontakoztathatja azt ki. Az Egyház Máriára tekintve bármely nő arcán meglátja annak a szépségnek a ragyogását, amely visszatükrözi a legmélyebb érzéseket, amelyekre az emberi szív képes: a feltétel nélküli önátadásra képes szeretetet, a legmélyebb fájdalmakat is elviselő lelki erőt, a határtalan hűséget, a fáradhatatlan buzgalmat és azt a képességet, amely vigasztaló és bátorító szavakba tudja önteni a legmélyebb együttérzést.” (II. János Pál)

Május 5. kedd
ApCsel 11,19-26; Zs 86; Jn 10,22-30
Az Úr volt velük, ezért sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz

„Az anyaság nagyon finom érzékenységet ébreszt bennetek (nőkben) a másik személy iránt, s ugyanakkor páratlan feladatot ró rátok: az anyaság különleges közösséget jelent az élet misztériumával, amely az édesanya méhében érlelődik… A kialakulóban lévő új emberrel megélt egyedülálló kapcsolat sajátos, a nő egész személyiségét mélységesen meghatározó magatartást alakít ki, nem csupán a saját gyermek, hanem általában az ember iránt.” (II. János Pál)

Május 6. szerda
ApCsel 12,24 - 13,5a; Zs 66; Jn 12,44-50

Az Úr igéje növekedett és terjedt
„Mária anyasága, amely az emberek öröksége lett, ajándék: ajándék, amelyet maga Krisztus ad személyesen minden embernek.” (II. János Pál)

Május 7. csütörtök
(Boldog Gizella, Szent Notker)
ApCsel 13,13-25; Zs 88,2-27; Jn 13,16-20

Dávid utódaiból támasztotta Isten Üdvözítőnket, Jézust
(Szent István király) „királyi széke társául … Henrik Gizella nevezetű leányát vette feleségül. Ki is az isteni tisztelet díszesítése iránt mily buzgónak és jótevőnek mutatkozott, sok egyház keresztjei és szent edényei s csuda munkával készített vagy szőtt készületei mai napig bizonyítják. De mindenek fölött bizonyítja a veszprémi püspökség egyháza, melyet alapjától kezdve, aranyban, ezüstben mindennel, ami az isteni szolgálatra megkívántatik, s különféle szent öltönyökkel nagyszerűen fölékesített.” (Szt. István nagyobbik legendája)
Urunk, Istenünk, te megtanítottad Boldog Gizellát, hogy már itt a földön országodat keresse és az élet különféle útjain neked szolgáljon. Közbenjárására engedd, hogy hivatásunkban hűségesek maradjunk, és egykor beléphessünk a megígért országba. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Május 8. péntek
(Az algériai Szent vértanúk)
ApCsel 13,26-33; Zs 2; Jn 14,1-6

Ígéretét teljesítette Isten, amikor feltámasztotta Jézust
Don Bosco nevelési rendszer három alappilléreként az értelmet, a szeretetet és a vallást nevezte meg. A harmadik alappillérrel kapcsolatban kijelentette: „Vallás nélkül nem tudok nevelni”

Május 9. szombat
(Boldog Gerhardinger Mária Terézia)
ApCsel 13,44-52; Zs 97; Jn 14,7-14

Az Úr igéje elterjedt az egész vidéken

Sík Sándor: Az andocsi Máriához (részlet)

Koldusboton, törött mankón
Jövünk búcsút járni,
Szűzmáriás magyaroknak
Kopott unokái.
Éjfél van a Duna táján.
Magyaroknak éjszakáján
Nincs más, ki virrasszon.
Baráttalan, testvértelen,
Hozzád ver a veszedelem,
Boldogságos Asszony!
…
Boldogasszony ezer évig
Édesanyánk voltál,
Eleink, ha hozzád sírtak,
Hozzájuk hajoltál:
Száz ostorral ostorozzon,
Csak ez egyért, Boldogasszony,
A jó Krisztust kérd meg:
Négy-víz-parton, három hegyen
Mindörökké magyar legyen
A máriás ének.

Május 10. vasárnap: HÚSVÉT 5. VASÁRNAPJA
(Szent Jób)
ApCsel 6,1-7; Zs 32; 1Pét 2,4-9; Jn 14,1-12

Kiválasztották azokat, akik telve voltak Lélekkel és bölcsességgel
„Az ember szeretetére – különösen pedig az anya szeretetére – a bizalom a legszebb válasz. Krisztus tanítványának életében a máriás jelleg különösen abban nyilvánul meg, hogy gyermeki bizalommal fordul Isten anyjához, annak a végrendeletnek megfelelően, amit Krisztus a Golgotán adott.” (II. János Pál)

Május 11. hétfő
(Szent Odó, Majolusz, Odiló és Hugó cluny-i apátok, Boldog Salkaházi Sára)
ApCsel 14,5-18; Zs 113B; Jn 14,21-26

A hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez!
„Tavaly olyan sokat kínlódtam, mert egyeseket oly nehéz volt elviselni. És akkor csináltam azt, ami aztán olyan volt, mint egy varázslat, hogy szinte egészen eltörölte az unszimpátiát. Valahányszor találkoztam az illetővel, mindig egy röpimát mondtam érte. Csak ennyit: Jézus, segítsd meg! Áldd meg! És ez nagyon jó. Ezt nem szabad soha elhagyni.” (Boldog Salkaházi Sára)

Próbáld ki!

Május 12. kedd
(Fatimai Szűz Mária, Szent Néreusz és Szent Achilleusz, Szent Pongrác)
ApCsel 14,19-28; Zs 144; Jn 14,27-31a

Sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába

Sík Sándor: Az igazi Mária (részlet)

Ó Máriák,
Besnyőn és Somlyóban és Pócson és Cellben,
Lorettóban, Lourdesben, Fatimában, a
Kármelen és Athoson,
Guadalupén és Nagasakiban,
akiknek arca elé ezerével özönlik az
emberiség,
és bicskát ránt a csíki legény,
hogy az ő zászlója mehessen a körmenet élén,
és hadra kel a két spanyol falu népe,
hogy az igazi Mária melyiküké, ‒
Ó Máriák,
míg ti a tömjén lengő magasában
a fogadalmi táblácskák aranyos koszorúja
között,
megbújva az  ügyetlenkezű hajdani mester
századok feketítette vonalaiban,
megértőn mosolyogtok,
ti fakuló fekete Máriák,
tudjátok-e, mik vagytok az emberiségnek?

Május 13. szerda
(Szent Szerváciusz, Bogner Mária Margit)
ApCsel 15,1-6; Zs 121; Jn 15,1-8

Elbeszélték: milyen nagy dolgokat tett velük az Isten
A „magyar Kis Terézként” emlegetett Bogner Mária nővér élete Istenhez közeli élet volt. A Lélek lángja égett benne, mert tudta, hogy az Isten kiválasztotta Őt. A fájdalmak perceiben, amikor mások Istent kérdőre vonják vagy támadják, akkor Ő felajánlotta szenvedéseit. Mindaz, ami utána maradt, lelki naplója és a rendtársak elbeszélése, arról szólt, hogy Mária Margit békében élt, boldogság fakadt a szívében, lelkében, és megelégedett volt saját életével: Istennel élt.
Imádság tiszteletreméltó Bogner Mária Margit boldoggá avatása érdekében:
„Istenünk, ki az alázatosakat fölmagasztalod, és a téged szeretőket viszontszereted, tekints kegyesen Mária Margit alázatára és szeretetére, és add hogy őt mihamarább, mint a szeretet és a hűség példaképét oltárainkon tisztelhessük.
Általa ajánlom neked jelen ügyemet.
Kérlek, mutasd meg, hogy közbenjárása kedves előtted! Ámen.”

Május 14. csütörtök
ApCsel 15,7-21; Zs 95; Jn 15,9-11

A pogányok közül akar magának népet választani az Isten
Szent Corona a legendák szerint egy katona, Szent Viktor vértanú hitvese (más források szerint lánya) volt. Viktor a keresztényüldözés idején a halálos fenyegetés ellenére sem volt hajlandó megtagadni Krisztusba vetett hitét, ezért lefejezték. Kivégzése előtt az ifjú Corona odalépett hozzá, hogy vigasztaló, bátorító szavakkal támogassa, ezért a lányt is elfogták. A hagyomány szerint Corona is mártírként halt meg. Tizenhat éves volt, amikor kegyetlen vértanúságot szenvedett. Elfogatása és kínvallatása ellenére is kiállt Krisztusba vetett hitéért. Szent Corona hathatós égi oltalmazó nagy viharok idején. A hitbéli állhatatosságban a keresztények segítője. A rejtett kincsek védelmezője és gonosz lelkek elűzője hírében is áll. Szent Corona égi oltalmazó járványok idején.

Május 15. péntek
(Szent Pachómiusz apát, Szent Zsófia)
ApCsel 15,22-31; Zs 56; Jn 15,12-17

A szükséges dolgokon kívül semmi más terhet nem rakunk rátok
Hadrianus császár uralkodása idején élt Rómában egy keresztény özvegyasszony: Szofia (Zsófia), akinek a neve bölcsességet jelent. Volt három lánya, akiknek a legfontosabb keresztény erények neveit adta: Pisztisz (Fides), Elpisz (Spes). Agapé (Charitas), azaz Hit, Remény és Szeretet.
A leányok keresztény szellemű nevelést kapva kitűntek istenfélelemben, Isten ezen kívül testi szépséggel is megáldotta őket. Hírük ismeretes volt egész Rómában. A császár hallva róluk látni kívánta őket. Az anyjukkal együtt megjelenő 12, 10 és 9 éves lányok keresztény jámborságtól ékeskedtek, anyjuk imái és oktatásai és Krisztus iránti szeretettől megerősítve készek voltak arra, hogy vértanúságot szenvedjenek. A császár első pillantásra meglátta rajtuk, hogy keresztények. Mindnyájan bátran megvallották előtte keresztény hitüket. Hitüket megtagadni nem akarták, ezért kegyetlen kínzásokat kellett elviselniük – mindezt anyjuk szemeláttára. A császár az anyát szabadon engedte, de megparancsolta, hogy temesse el gyermekeit. A hős anya, Szofia (Zsófia) ezt is megtette. Három napon át ült imádkozva gyermekei sírjánál, és akkor Isten őt is magához vette. Ez 137-ben történt. A hívek a leányok mellett temették el.

Május 16. szombat
(Nepomuki Szent János)
ApCsel 16,1-10; Zs 99; Jn 15,18-21

Isten rendelt minket oda az evangélium hirdetésére
„… erdőkre, mezőkre sincs szükség: messzebbre sem kell menned saját magadnál, hogy tanulmányozni kezdhesd a természetet. Két parányi sejtből, mely nem nagyobb egy gombostű hegyénél, mégis testet adott neked húsból, csontból, izmokból megformálva, mely hasonlít atyádra, anyádra, erős és engedelmes mindabban, amit a lélek parancsol neki. … Kérdezd meg hát Ateista urat, hogy ki találta fel ezt a csodálatos gépezetet. S nemcsak ezt az egy példányt, de sok milliót szerteszét ezen a csodálatos világon, melyek legapróbb részleteikben megegyeznek, s még sincs közöttük kettő, mely lélekre, testre, külsőre egészen egyforma volna. … Úgy hiszem, hogyha mindenki tanulmányozná egy kicsit a testét és annak működését, a teremtő Isten csodálatos ’kezemunkájának’ hamarosan remek művét ismerné fel, és rájönne, hogyan működteti ténylegesen Isten az ember testét és lelkét.” (BiPi)

Május 17. vasárnap: HÚSVÉT 6. VASÁRNAPJA
(Baylon Szent Paszkál, Boldog Scheffler János)
ApCsel 8,5-8.14-17; Zs 65; 1Pét 3,15-18; Jn 14,15-21

Rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában
„A család eredeti modellét Istenben kell keresni, életének szentháromságos misztériumában.” (II. János Pál)

Május 18. hétfő
(Szent I. János pápa, Szent Erik)
ApCsel 16,11-15; Zs 149; Jn 15,26 - 16,4

Az Úr megnyitotta Lídia szívét, hogy figyeljen Pál szavaira
„A jó és a rossz, az élet és a halál, a szeretet és a szeretettel ellentétes erők közötti mérhetetlen küzdelem középpontjában a család áll.” (II. János Pál)

Május 19. kedd
(Szent Orbán, Szent Celesztin pápa majd remete, Szent Alkuin)
ApCsel 16,22-34; Zs 137; Jn 16,5-11

Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind házad népe!
„A házasság az életszentségre vezető út akkor is, ha keresztúttá változik.” (II. János Pál)

Május 20. szerda
(Sziénai Szent Bernardin)
ApCsel 17,15.22 - 18,1; Zs 148; Jn 16,12-15

Én azt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül tiszteltek
„Félelem és remény közt élünk. Az Evangélium reménység e világ számára, amelyben Isten Országa már megvalósulóban van. Félnünk kell – és remélnünk. És nem szabad félnünk remélni.” (II. János Pál)

Május 21. csütörtök
(Magellanes Szent Kristóf és vértanútársai)
ApCsel 18,1-8; Zs 97; Jn 16,16-20

Pál bizonyságot tett arról, hogy Jézus a Krisztus
„Ami a helyet illeti: Urunk nem Jeruzsálemből ment fel mennybe, hanem a váras kívül és mezős helyen való magas hegyről; azért I. Hogy mindnyájan, akik előtt akart felmenni, minden akadály nékül láthatnák. II. Hogy azok ne látnák, akiket tudott méltatlanoknak lenni az olyan jeles dolgoknak látására, az ő hitetlenségökért. III. Azzal alázatosságát is jelentette, mert noha délkorban és sok nép előtt akart a keresztfán gyalázatos halált szenvedni, mindazáltal dicsőséges feltámadását és mennybemenetelét kevés embernek jelentette meg, arra tanítván bennünket, hogy e világnak se dicsőségét ne kívánjuk, se gyalázatjától ne féljünk” (Káldi György: Urunk mennybemenetele). Az ünnep magyar Áldozócsütörtök neve arra utal, hogy 1918-ig ez volt a húsvéti szentáldozási idő vége.

Május 22. péntek
(Szent Rita)
ApCsel 18,9-18; Zs 46; Jn 16,20-23a

Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok
„A jó és a rossz, az élet és a halál, a szeretet és a szeretettel ellentétes erők közötti mérhetetlen küzdelem középpontjában a család áll.” (II. János Pál)

Május 23. szombat
(Boldog Apor Vilmos, Szent Dezső)
ApCsel 18,23-28; Zs 46; Jn 16,23b-28

Apolló nagy segítségükre volt azoknak, akik hívőkké lettek

Mécs László: A legutolsó magyar úr
             Báró Apor Vilmos emlékének

A kor nem kedvez már a hősnek
a legendából ismerősnek,
minden szint szürkeségbe rendel:
divatba jött a milliós
nyáj-ember és a sáska-ember,
a gépesített Dzsingisz kán.
És mégis szép a külön-álom
a névtelen tömeg halálon!
Hadd zengjen hát dicsfényt az ének
az országos nagy gyász felett
Győr város mártír püspökének,
ki magyar úr volt és lovag.
A nyáj-ember és sáska-ember
világpusztító küzdelemben
egymásra rontott kába-részeg
vad vértivornyán mindenütt,
s kicsiny hazám a világrészek
harcában eltiportatott.
Mit ezer évig építettünk,
szív-muzsikával szépítettünk,
könyvtárak, dómok, emberélet,
szabadság, női becsület,
bor, búza, jog: az ördögé lett
győztes hadak prédájaként.
A győri püspök palotája
pincéiben szorongva, fájva
bújtak szüzek, anyák, apácák,
midőn a harc orkánja dúlt.
A püspök kint állt s védte házát
a Tízparancs tábláival.
Vér mámorával, beszeszelve
katonák jöttek, követelve
mit szemérmes száj szólni restell
– fején, mellén és vállán
lövést kapott s e hősi testtel
megvédte mégis szüzeit.
A négy lövés keresztalakja
testét-lelkét szentté avatja:
amíg egy ország romja füstölt,
a Tízparancs tábláival
így halt mártírhalált a püspök,
a legutolsó magyar úr.
Csorna, 1945. július 23.

Május 24. vasárnap: URUNK MENNYBEMENETELE
(SZŰZ MÁRIA, A KERESZTÉNYEK SEGÍTSÉGE, Lerini Szent Vince)
ApCsel 1,1-11; Zs 46; Ef 1,17-23; Mt 28,16-20

Jézus úgy jön el ismét, ahogyan szemetek láttára mennybe száll

Szerelmes szent fiam, szűnjék meg haragod,
Emberi nemzetre te bosszúállásod,
Ki ne ontsad rajtok, nézd irgalmasságod,
És veszedelmektől tatoztasd ostorod!
Mennyi sok kénokat szenvedtél érettek,
Hogy őnekik lenne örök üdvösségek,
És ha most elvesznek füstbe mennek ezek,
Légy tehát kegyelmes, esedezem ertek.
Sok kénaid között mennyi epeséged,
Lelkemben szenvedtem nagy keserűséget,
Veled együtt sírtam, hogy ők üdvösséget
Nyerhessenek tőled örök békességet.
(Erdélyi Zsuzsanna gyűjtéséből)

Május 25. hétfő
(Tiszteletreméltó Szent Béda, Szent VII.Gergely, Bara Szent Magdolna Zsófia)
ApCsel 19,1-8; Zs 67,2-7; Jn 16,29-33

Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?
„Az ember képtelen szeretet nélkül élni. Magára marad, érthetetlenné válik önmaga számára, értelmét veszti élete, ha nem kap, nem talál szeretetet, nem vehet benne részt, és ha a szeretet nem lehet a sajátja.” (II. János Pál)

Május 26. kedd: NÉRI SZENT FÜLÖP
ApCsel 20,17-27; Zs 67,10-21; Jn 17,1-11a

Feladatom: az Isten kegyelméről szóló evangélium hirdetése
„A szeretetet ugyan nem lehet megtanulni, mégis azt kell mondanunk: nincs még egy dolog, amit ennyire kellene tanulni!” (II. János Pál)

Május 27. szerda
(Canterbury-i Szent Ágoston)
ApCsel 20,28-38; Zs 67,29-36; Jn 17,11b-19

Az Úrnak ajánllak titeket, aki felépíthet benneteket
„Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot”
(József Attila)

Május 28. csütörtök
ApCsel 22,30; 23,6-11; Zs 15; Jn 17,20-26

Tanúságot kell tenned Rómában is az Úrról
„Az egész emberi élet együttlétezés: a mindennapi életben a TE és az ÉN, az abszoút és a véges dimenziójában pedig a TE és az ÉN együttlétezése.” (II. János Pál)

Május 29. péntek
(Szent VI. Pál pápa)
ApCsel 25,13-21; Zs 102; Jn 21,15-19

A meghalt Jézusról Pál azt állította, hogy él!
„A keresztények egysége végeredményben csak a Szentlélek ajándéka lehet.” (II. János Pál)

Május 30. szombat
(Szent István Jobbja, Szent Johanna)
ApCsel 28,16-20.30-31; Zs 10; Jn 21,20-25

Pál hirdette Isten országát, és teljes bátorsággal tanított
Szent István királyunk halála utáni eseményekről a Hartvik püspök által írt legendában olvashatunk: „(szarkofágjánál) érdemeiért az Úr több éven át sok kórságban senyvedőnek, lázbetegnek, sanyargatását s nyomorúságát kiáltozónak … számtalan jótéteményét tanúsította. … Csupán azt szándékozom még a kódex végére illeszteni, hogyan bukkant napvilágra az isteni kegyelem csodás ajándékából a sokáig keresett és nem talált gyűrű a boldog férfiú jobbjával együtt átvitele után három évre.
Egy bizonyos Mercurius nevű szerzetest, aki papi rendjében az Örök Szűz kincstárának őre volt, s a mennyei haza szeretete miatt a világról is lemondott, azon órában, melyben a koporsót felnyitották, nehogy a szent ereklyékből valami elragadjon, megdorgált a király, és messzire küldött onnan. Mikor szomorú arccal ült a kórusban, egy fehér ruhába öltözött ifjú összecsavart szövetet adott át neki, mondván: ’Rád bízom ezt megőrzésre, s ha eljön az idő, felfedésre.’ A szent szolgálat végeztével a szerzetes az épület sarkában a szövetet kibontotta, s elsápadt, hogy Isten emberének ép kezét, rajta a csodás mívű gyűrűvel meglátta; anélkül, hogy tudtak volna róla, magával vitte a monostorba, melynek igazgatása reá volt bízva, s várva várt az ifjú által Krisztustól megjövendölt időre. Itt a földbe rejtett kincset sokáig eltökélten egyedül vigyázta és őriztek majd a kolostor alapítóit értesítette, végül, hogy közeledett a kinyilvánítás ideje, a királlyal is közölte. Ez a püspököket és Magyarország első embereit csakhamar összehívatta, s miután ott Krisztus sok csodás jótéteményét pazarolta, ő az ünnepélyes napot (május 30.) Isten embere jobbjának felemelésére meghatározta.”

Május 31. vasárnap: PÜNKÖSDVASÁRNAP
ApCsel 2,1-11; Zs 103; 1Kor 12,3b-7.12-13; Jn 20,19-23

Megteltek mind Szentlélekkel

Téglás-Hajós Éva: Pünkösdi szonett

Ott ülnek ők, magukra hagyottan,
a csüggedt-gyáván összebújók,
az arcukra titkon kámzsát húzók,
vacogó félelembe fagyottan,
legott rohanó szél vad erejétől
zúgva hasad fel a menyei kárpit,
s lángnyelvek ragyogó tüze válik
férfi-merészség védpajzsává. Hevétől
olvad a dermedt szó, hittel hirdetik
útjukat fehér galambok követik
száz nép nyelvén a Mester tanát
Kellenének most is láng-szemű fények,
hogy Földünkön értse milliárd lélek
a tűz-áldotta Béke szavát!


A Táborkereszt újság 2020. nagyböjti száma

Tartalom:

Utazás a Szentföldre
Reményik Sándor: A Bethesda partján
Keresztút
éNEK az esőben
Tábor ajándékkal (mise megszervezése háború előtti táborokban)
A legszentebb Oltáriszentség és a szentek
Lelki nap és Betlehemi Békeláng
Hirdetések
A lelki áldozás

Letölthető a könyvtárból

Nagyöjti gondolatok 2020.


Február 26. szerda: Hamvazószerda
Joel 2,12-18   Zsolt 50 2Kor 5,20-6,2     Mt 6,1-6.16-18

"Kölcsönös szeretet – kölcsönös szenvedés
Hamvazószerda jele, szürke hamuja arra figyelmeztet, ami sorsunkban törékeny, emberségünkben esendő. Arra, hogy halandók vagyunk. Mivel csak így, ennek teljes tudomásulvételével érthetjük meg azt a másik „gyengeséget”, „isteni gyengeséget”, amire hamvazószerdán fölkészülünk: Krisztus halálát.
A nagyböjt első napja nem véletlenül a halandó emberé, ahogy az utolsó se véletlenül a sírba fektetett Istené. Krisztus halandóságunkban adhatott nekünk egyedül halhatatlan találkozót, ahogy ezt a József Attila-sorok szándékuk ellenére is megfogalmazzák: „Aki halandó, csak halandót / szerethet halhatatlanul”. Ez az isteni szeretet legmélyebb titka, mely épp veszendőségünket választotta örök találkozóhelyül.
A hamu keresztjéről a kereszt halottjáig egyenes út vezet, egyazon út különböző stációin át. Minden állomás veszendőségünk egy-egy fejezete: tökéletes osztozkodás Isten és ember közt – halálban és halhatatlanságban." (Pilinszky János)

Február 27. csütörtök: Csütörtök hamvazószerda után
MTörv 30,15-20   Zsolt 1     Lk 9,22-25

Téged is éget értem a szeretet,
ahogy, Uram, én égek Éretted?
Gondolatim, mondd, hol pihennek, ó!
és a Tieid, Te legnagyobb jó?

Mit kívánsz te, uram, tőlem?
Uram, hogy az arcod nézzem.
Bánatot csupán mi szerez Neked?
Hogy Téged, Fényem, elveszítelek!

Adj nekem szeretetet, amely szeret Téged,
Míg mindörökre meg nem nyer Téged,
Hogy jó meleg fészket építsek,
Hol bánat nélkül pihenhetek.

Barátnő, Isten lakja a szíved,
Mely hiányosság fájhat neked?
Uram, növelni szeretetem,
e vágy az egyetlen bennem.
Ezért akarok mindig újra
a szeretethez térni vissza.
    (Avilai Szent Teréz)

Február 28. péntek: Péntek hamvazószerda után
Iz 58,1-9a   Zsolt 50     Mt 9,14-15

Brenner János az ellene elkövetett gyilkosság során elszenvedett késszúrások folytán sok vért vesztett, védekezése egyre gyengült. Bal kezével az Oltáriszentséget takarta, védelmezte. Ezt a karját nagyon sok szúrás érte. Temetési szertartásán Kovács Sándor megyéspüspök imájában mondta: „Uram, Jézusom! Öleld Magadhoz a Te fiatal áldozatodat, a mi vértanú testvérünket. Öleld Szívedre, hisz Tőled tanulta ezt az áldozatot. A Te isteni Szíveden, mely ott volt a mellén, dobbant el a szíve utolsó dobbanása, lehelt utolsót a lelke – Tőled tanulta ezt az áldozatot.”

Február 29. szombat: Szombat hamvazószerda után
Iz 58,9b-14   Zsolt 85     Lk 5,27-32

Laskai Demeter 1433-ban keletkezett imádsága az Oltáriszentséghez (mai magyar nyelvhez igazított formában): „Ó, Istennek teste, édesség, ez világnak oltalma! Ó, tiszteletes test! Ma tégedet méltatlan imádlak, hogy engemet méltass halálomnak idején éltetni! Ó, életnek kenyere, adj énnekem örök örömet! Téged kérlek és unszollak, lelkemet testemmel tisztítsad!”

Március 1. vasárnap: Nagyböjt 1. vasárnap
Ter 2,7-9;3,1-7a   Zsolt 50 Róm 5,12-19    Mt 4,1-11

„Minél nagyobb az a kegyelem, melyben minket a mi Urunk, Jézus Krisztus részesít azáltal, hogy Ő a Szent Eucharisztiában állandóan nálunk akart maradni, annál nagyobb a mi kötelességünk is, hogy ezt a fenséges szentséget mindig és minden lehetséges módon tiszteljük és dicsőítsük.” (Borromeo Szent Károly)

Március 2. hétfő: 1. nagyböjti hét hétfő
Lev 19,1-2.11-18   Zsolt 18     Mt 25,31-46

Vianey Szent János Mária ars-i plébános egyszer egy prédikációjában részletesen beszélt a legszentebb Oltáriszentségről: „Ars-i tartózkodásom elején volt itt egy ember – jól  figyeljetek, gyermekeim! –, volt itt egy ember, aki sosem ment el úgy a templom mellett, hogy be ne lépett volna ide. Reggel, mikor munkába ment és este, amikor a munkából jött, letette a templom mellett az ásóját és kapáját, és sokáig imádta a legszentebb Oltáriszentséget. De szerettem ezt látni! Egyszer megkérdeztem tőle, hogy miről beszél a mi Urunkkal nála tett hosszú látogatásai során. Tudjátok, mit válaszolt? ’Ó, plébános úr, nem mondok Neki semmit, csak nézem Őt, Ő meg néz engem’.”

Március 3. kedd: 1. nagyböjti hét kedd
Iz 55,10-11   Zsolt 33     Mt 6,7-15

Aquinói Szent Tamás Himnusza az Oltáriszentségről

Zengjed, nyelv, a dicsőséges
test titkát s a drága vért
melyet hullatván értékes
váltságúl az emberért
a föld ura, a felséges
méh gyümölcse nem kimélt.
 
Egünk küldte, s nekünk szülte
tiszta szűz, szeplőtelen.
Köztünk élt és hinté földre
az Igét, mely jót terem;
s csodás szertartással ülte
bucsuestjét idelenn.
 
Mert a végső estebédet
tartván ő és társai,
együtt a törvényes étket
jámborul fogyasztani:
étkül a tucatnyi népnek
önmagát osztotta ki.
 
És a kenyeret testévé
igézte az Ige-test
s a bor lett Krisztus vérévé:
magyarázni ne keresd!
Hit dolga és igaz szívé,
hogy erősen tartsa ezt.
 
Azért kell e nagy szentséget
leborulva áldani
és a régi Szövetséget
új ritussal váltani:
pótolják a rest érzéket
a merész hit szárnyai!
 
Az Atyának és Fiának
légyen áldás, dicsőség,
üdv, hozsanna és imádat,
ujjongások hirdessék!
S aki kettejükből árad,
a Lélek is áldassék!
(Ford.: Babits Mihály)

Március 4. szerda: 1. nagyböjti hét szerda
Jón 3,1-10   Zsolt 50     Lk 11,29-32

„Krisztus a Testévé és Vérévé változtatott kenyér és bor egyszerű színei alatt velünk járja az élet útjait mint erősségünk, útravalónk, és mindenki számára a remény tanúivá tesz bennünket. S ha e misztérium színe előtt az értelem megtapasztalja is a maga korlátait, a Szentlélek kegyelmével megvilágított szív meglátja, hogyan kell viselkednie, s hogyan kell elmerülnie az imádásban és a határtalan szeretetben.” (II. János Pál)

Március 5. csütörtök: 1. nagyböjti hét csütörtök
Esz 4,17n.p-r.aa-bb.gg-hh   Zsolt 137     Mt 7,7-12

Don Bosco amikor valami gondokat okozó ügye volt, vagy az isteni gondviseléstől rendkívüli segítséget akart kérni, gyakran hosszú órákig tartó szentségimádást tartott a Szent Eucharisztiában jelen lévő Krisztus előtt, és munkatársait, növendékeit is felszólította erre. Gyakran ismételte ezeket a szavakat: „Azt akarjátok, hogy az Úr sok kegyelemben részesítsen benneteket? Akkor látogassátok Őt gyakran. Azt akarjátok, hogy csak kevés kegyelemben részesítsen benneteket? Akkor csak ritkán látogassátok Őt! Azt akarjátok, hogy a gonosz ellenség szorongasson titeket? Akkor lehetőleg ritkán látogassátok meg a legszentebb szentségben lévő Úr Jézust! Az akarjátok, hogy a gonosz ellenség meneküljön előletek? Akkor gyakran látogassátok Jézust! Le akarjátok győzni a tisztátalan szellemet? Akkor újra és újra meneküljetek az Úr Jézushoz és térdeljetek elé! Ha viszont azt akarjátok, hogy legyőzzön titeket a tisztátalan lélek, akkor tartózkodjatok Jézus látogatásától. Kedveseim, az Üdvözítőnek a legszentebb szentségben való látogatása túlságosan is szükséges eszköze a gonosz lélek legyőzésének. Látogassátok meg tehát gyakran az eucharisztikus Üdvözítőt, akkor a démon nem fog tudni ártani nektek.”

Március 6. péntek: 1. nagyböjti hét péntek
Ez 18,21-28   Zsolt 129     Mt 5,20-26

„Ó, jámborság szentsége, ó, egység lakomája, ó, szeretet köteléke! Aki élni akar, az tudja, hol van élet, hol folyik az élet. Lépjen elő, és higgyen! Fogyassza, hogy ő is az élet részévé váljon! … Éljen Istenből Istenért!” (Szent Ágoston)

Március 7. szombat: 1. nagyböjti hét szombat
MTörv 26,16-19   Zsolt 118     Mt 5,43-48

Szent Borbálát keresztény hitében való állhatatossága miatt apja végezte ki. Mielőtt a halálos csapás elérte, a legenda szerint azért imádkozott az Úr Jézushoz, hogy legyen kegyes mindazokhoz, akik az Ő nevéről, szenvedéséről megemlékeznek. A legenda szerint ezt a választ kapta Borbála a mennyből: „Amit imádban kértél, megadatik neked.” Szent Borbála így lett a haldoklók védőszentje. A Borbála-tisztelet veszélyes foglalkozásuk folytán a bányászok körében is elterjedt. Imádságuk: „Szent Borbála, szép menyasszony, / Lelkem s testem reád bízom. / Életemben, halálomban / Védelmezz meg minden bajban! /Téged kérlek segítségül: / Ne haljak meg áldozás nélkül! / Istent értem kérjed meg: / kegyelmében haljak meg! / Minden gonoszt űzz el tőlem, / segíteni maradj vélem! / Ha elhagyja testemet, / vedd kezedbe lelkemet! / A pokoltól megmentsed, / a mennyekbe bevigyed! Ámen.”

Március 8. vasárnap: Nagyböjt 2. vasárnap
Ter 12,1-4a   Zsolt 32 2Tim 1,8b-10     Mt 17,1-9

„Jézus Krisztus és az egyház kívánsága arra irányul, hogy a hívek naponta járuljanak a szent áldozati lakomához. E kívánságnak a mozgatórugója és célja nem annyira az, hogy a szentáldozás által az Urat tiszteljük és megdicsőítsük, vagy hogy a hívek erényességét elismerjük és jutalmazzuk, hanem elsősorban az, hogy a keresztények e szentség vételekor istennel történő egyesülésük által erőt nyerjenek a test kívánságainak leküzdésére, a naponta előforduló bocsánatos bűnök elhagyására, és hogy védelmet kapjanak a súlyos bűnök ellen, amelyeknek az emberek esendőségükben különösen áldozatul esnek. Ezért a tridenti zsinat a szentáldozást ’orvosságnak’ nevezi, amely megtisztít mindennapos bocsánatos bűneinktől és megőriz minket a halálos bűnöktől.” (X. Pius pápa)

Március 9. hétfő: 2. nagyböjti hét hétfő
Dán 9,4b-10   Zsolt 78     Lk 6,36-38

„Ismételten előfordult már, hogy a szentséges litánia kezdetekor, amikor a szentostya kitételekor láthatóvá vált a szeretett Üdvözítő, akkor szívemben is megindult a szeretettűz, mely aztán a kitétel egész ideje alatt tart és csak akkor szűnik meg, amikor a szentostya újra be van zárva a tabernákulumba. Így tegnap is ismét kitört a tűz, de rendkívül heves tűz, mely a szeretet legmerészebb bizonygatásaiban került kifejezésre. A jó Üdvözítő azonban ezt akarta. Csak nagy alázattal és a tisztelettől szinte reszketve használtam izzó szeretetszavakat. Amikor aztán a pap a szentségi áldást osztotta, láttam, amint ennek az áldásnak a kegyelmei kiömlenek a szívemre tűzfolyam formájában, mely egész szívemet elárasztotta.” (Johannes Baptist Reus)

Március 10. kedd: 2. nagyböjti hét kedd
Iz 1,10.16-20   Zsolt 49     Mt 23,1-12

„Mily fölséges az Oltáriszentség! Onnan árad ki minden erő, buzgóság, önfeláldozás, vértanúság. Szeresd, imádd és tanulmányozd, hogy mint a szenteknek, neked is mindened legyen!” (Kaszap István)

Március 11. szerda: 2. nagyböjti hét szerda
Jer 18,18-20   Zsolt 30     Mt 20,17-28

Szent Beda Venerabilis a gyakori szentáldozás fontosságát hirdette. „Most már a jámborabbak is csak karácsonykor, vízkeresztkor és húsvétkor mernek a szent titkokban részesülni, pedig számtalan ártatlan lány és fiú, ifjú és szűz, aggastyán és agg nő van, aki fenntartás nélkül minden vasárnap vagy a szent apostolok és mártírok ünnepein áldozhatna… Azok a házasok is, akik az önmegtartóztatás mértékéhez tartják magukat és a szüzesség erényére törekednek, engedélyt kaphatnak, és szívesen tennék.”

Március 12. csütörtök: 2. nagyböjti hét csütörtök
Jer 17,5-10   Zsolt 1     Lk 16,19-31

„Krisztus bár a halottak közül föltámadottként többé nem hal meg, mivel a halálnak fölötte már nincs hatalma, halhatatlan és romolhatatlan lényegében ebben a titokzatos áldozatban, (az Eucharisztiában) értünk mégis föláldoztatik. Az ő Testét fogyasztjuk itt, az ő Húsát osztják szét a nép üdvösségére, az ő Vére már nem a hitetlenek kezére, hanem a hívők szájába ömlik. Gondoljuk hát meg, mit képes nyújtani ez az áldozat, mivel újra és újra az Isten egyszülött fiának szenvedését a mi bűneink bocsánatára megjeleníti. … E szent cselekménynél azonban magunkat is bűnbánó szívvel áldozatul kell hoznunk. Amikor ugyanis Urunk szenvedésének titkát ünnepeljük, azt kell utánoznunk, amit ünneplünk. Akkor válik a szentmise értünk bemutatott áldozattá Istennél, ha mi magunkat is áldozattá tettük.” (Nagy Szent Gergely)

Március 13. péntek: 2. nagyböjti hét péntek
Ter 37,3-4.12-13a.17b-28   Zsolt 104     Mt 21,33-43.45-46

„Ha a Szent Szüzet úgy tiszteljük, ahogy illendő is, mivel Krisztust hordozta szent méhében; és ha boldog Keresztelő János reszketett, és nem merte az Isten Fiának szent fejét megérinteni; és ha tiszteljük a sírt, amelyben egy ideig benne feküdt Ő, milyen szentnek, igaznak és méltónak kell annak az embernek lennie, aki kezeivel érinti, szívével és szájával magához fogja venni az urat, aki nem – mint egykor – meghalni jön, hanem örökké élni fog és megdicsőült, és kinek látására az angyalok vágynak.” (Assisi Szent Ferenc)

Március 14. szombat: 2. nagyböjti hét szombat
Mik 7,14-15.18-20   Zsolt 102     Lk 15,1-3.11-32

Páduai Szent Antal a jó pásztorról szóló példabeszéd értelmezéséről beszélt a húsvét utáni második vasárnapi prédikációjában: „Krisztus Testével és Vérével táplál minket az Oltáriszentségben. Úgy beszél, mint a jó pásztor, aki – amikor a nyáját a legelőre és onnan visszavezeti – a kis bárányokat, akik még nem igazán tudnak járni, karjába veszi, és ruhája redőiben helyezi el… Jézus Krisztus naponta táplál minket evangéliuma tanításával és a legszentebb Oltáriszentséggel. A kereszten kitárt karjával körülölel minket… Ő maga táplál minket Vérével, mint anya gyermekét tejével. Ehhez hagyta, hogy a Golgotán lándzsával megnyissák mellkasát, hogy ő, mint egy anya kebléből tejet ad inni gyermekének, az ő drága Vérét tudja nekünk italul nyújtani.”

Március 15. vasárnap: Nagyböjt 3. vasárnap
Kiv 17,3-7   Zsolt 94 Róm 5,1-2.5-8     Jn 4,5-42

Hofbauer Szent Kelemen Mária élő hitének legszebb virága mindenütt az Oltáriszentség iránti izzó áhítata volt. Varsói szolgálati helyén a kolostorban, ahol szegény árva gyerekekkel foglalkoztak éjjel és nappal sok-sok órát töltött a legszentebb Oltáriszentség előtt. Egyszer úgy esett, hogy neki, rendtársainak és az árváknak semmi ennivalójuk nem maradt. Ekkor a szent a templomba ment, ott igen buzgón könyörgött a tabernákulum előtt, aztán bekopogott a tabernákulum ajtaján és így szólt: „Uram segíts, itt a legfőbb ideje!” Állítólag nem sokkal ezután egy ismeretlen úr leadott a kolostor portáján egy nagy pénzösszeget élelmiszerek vásárlására.

Március 16. hétfő: 3. nagyböjti hét hétfő
2Kir 5,1-15a   Zsolt 41     Lk 4,24-30

Montaui Szent Dorottyának a lelki vezetője, Marienwerderi János feljegyzéseiben olvashatunk azon szokatlan vallási élményeiről, amelyekben az aacheni ereklyékhez tett zarándokútjain, Svájcban, a remetéknél töltött 18 hónapos tartózkodása alatt és végül római tartózkodása során részesült. Az egyházi év üdvtörténeti eseményeinek, az Úr, az Istenanya és a szentek ünnepnapjainak látnoki átélése mutatja meg Marienwerderi János feljegyzéseiben Dorottyának a természetfölöttivel szinte magától értetődően összekapcsolódó élményvilága olyan kifejezésmódját, mely egész életét végigkísérte. A Német Lovagrend nagymestere, Winrich von Kniprode az újonnan bevezetett Úrnapi ünnepen az egyház történetében először Danzig (Gdańsk) városában rendelte el az Oltáriszentség monstranciában való kitételét. Ez éppen megfelelt Dorottya érzületének, aki gyakran teljes extázisban és mindig boldog örömben élt a többórás imába merülés örvendetes lehetőségével.

Március 17. kedd: 3. nagyböjti hét kedd
Dán 3,25.34-43   Zsolt 24     Mt 18,21-35

„Vannak a Szentírásban Krisztusnak olyan szavai, melyeket nyilvánvalóan hasonlatoknak szánt. Vannak azonban olyanok is, amelyeket szó szerint kell venni. … Amikor Krisztus az Oltáriszentségről beszélt, egészen más hatással volt hallgatóira, mint amikor hasonlatokban beszélt. Már ebből is láthatjuk, hogy ebben az esetben nem azt akarta, hogy szavait szimbolikusan értelmezzék. Amikor ’ajtóhoz’ vagy ’szőlőtőhöz’ hasonlította magát, senki sem csodálkozott a jelenlévők közül. Vajon miért? Pontosan észlelték, hogy nem tartja magát szó szerint sem ajtónak, sem szőlőtőnek. Amikor azonban tanítványainak bejelentette, hogy Teste számukra eledel, Vére számukra ital lesz, és hogy senki, aki nem eszi az ő Testét, és nem issza az ő Vérét, nem üdvözülhet, akkor nagyon csodálkoztak. És vajon miért? Szavaiból, és abból, ahogy mondta őket, felismerték, hogy valóban Testéről és Véréről beszél. Különben egész biztosan ezeket a különös mondatokat is példabeszédnek tekintették volna és nem csodálkoztak volna rajta különösebben. Amikor azonban azt hallották, hogy Krisztus Testét kellene enniük és az ő Vérét inniuk, elámultak és nagyon csodálkoztak rajta. A csoda túl nagynak és hatalmasnak tűnt nekik. Ezért megkérdezték, hogyan történhet ez meg. Nem bizonyíték ez arra, hogy már a tanítványok is ezeket a szavakat nem hasonlatként értették, hanem tényleg megpróbálták elhinni, hogy Krisztus nekik Testét és Vérét fogja adni?” (Morus Szent Tamás)

Március 18. szerda: 3. nagyböjti hét szerda
MTörv 4,1.5-9   Zsolt 147     Mt 5,17-19

Assisi Szent Klárának az Oltáriszentség iránti szeretetéről életrajzírója, Celanói Tamás jegyezte fel: „Hogy mily nagy volt Boldog Klára szerető odaadása az oltár szentsége iránt, azt a gyümölcsök mutatják. Abban a súlyos betegségben ugyanis, mely Klárát ágyhoz kötötte, körültámasztatta magát, hogy ülve tudjon maradni. Úgy ült és igen drága anyagot szőtt. Több mint ötven korporálét készített belőle, selyem vagy bíbor tarsolyokba zárta őket és az Assisi környéki hegyek és völgyek különböző templomai számára szánta. Amikor azonban készült magához venni az Úr Testét, először forró könnyek öntötték el, amikor aztán reszketve odalépett az Úr asztalához, nem kevésbé remegett meg a szentségben rejtőző Megváltó előtt, mint az eget és földet uraló Megváltó előtt.”

Március 19. csütörtök: Szent József, a Boldogságos Szűz Mária jegyese
2Sám 7,4-5a.12-14a.16   Zsolt 88  Róm 4,13.16-18.22   Mt 1,16.18-21.24a

Szent József kapcsolata Jézussal egyedülálló volt: nem édesapja Jézusnak, hiszen Jézus emberségét Isten csodával szólította létbe. És Isten az, aki József fiává tette Jézust. Az angyal álomban világosította föl arról, hogy Jézus apja lesz, és neki kell majd nevet adnia Mária fiának. József helyzetét Jézussal szemben Isten határozta meg. József és Jézus kapcsolata egyedül Istentől származott. Szerepe az üdvtörténetben kimagasló: az ő közvetítésével lépett kapcsolatba üdvtörténetileg Jézus az Ószövetséggel, róla szállt át az ábrahámi és dávidi örökség. Jézus átvette Józseftől ezt az örökséget, amennyiben ő lett az ószövetségi üdvrend beteljesedése.
Szent Józsefről nem sokat írnak az evangéliumok. Közel lévén a Megváltóhoz csendben élte le életét, „hallgató szentként” nem hagyott nekünk hátra semmilyen bölcsességet. A hagyomány úgy tartja, hogy hűségéért és „hallgatásáért” cserébe a legnagyobb ajándékot kapta: halálánál jelen volt Jézus és Mária. Egyetlen ember sem halt meg olyan szépen, hogy szemei előtt volt Isten és az Ő anyja.

Március 20. péntek: 3. nagyböjti hét péntek
Oz 14,2-10   Zsolt 80     Mk 12,28b-34

„Ó, fenséges örök Szentháromság, te felbecsülhetetlen szeretet! Ha te azt mondod nekem: ’leányom’, akkor én azt mondom Neked: Legmagasabb, örök Atya! És amikor Te Magadat nekem ajándékozod a Te egyszülött Fiad Testének és Vérének vételekor, aki a legszentebb Eucharisztiában Istenként is teljes emberként is teljesen jelen van, akkor én arra kérlek, Te felbecsülhetetlen szeretet, hogy egyesíts engem a szent egyház misztikus testével is és a keresztény vallás egyetemes testével is. A Te szereteted tüzében felismertem, hogy Te akarod, hogy lelkem örvendjen ennek a szent eledelnek.” (Sienai Szent Katalin)

Március 21. szombat: 3. nagyböjti hét szombat
Oz 6,1-6   Zsolt 50     Lk 18,9-14

Flüei Szent Miklós gazdálkodó, férj és tízgyermekes apa. 50 évesen elhagyta családját, hogy remeteként egészen Istennek szentelt életet éljen. Életének utolsó 19 évében minden földi táplálék nélkül csak a Szent Eucharisztiából élt. Sokan kétségbe vonták ezt, és ellenőrizték, hogy nem vesz-e magához titokban ételt és italt, de kiállta a próbát. Klaus testvér gyóntatójának az egyik kijelentése mélyebben megvilágítja a csodás böjt hátterét. Neki egyszer vonakodva, de nagy bizalommal bevallotta: ha szentmisén van és a pap magához veszi a szentséget, akkor ő abból megerősítést kap ahhoz, hogy étel és ital nélkül legyen. – Mindez azt tanúsítja, hogy Klaus testvér a böjtölésben szentségi misztikussá emelkedett, aki előtt feltárult az Eucharisztia mélyebb értelme.

Március 22. vasárnap: Nagyböjt 4. vasárnapja
1Sám 16,1b.6-7.10-13a   Zsolt 22 Ef 5,8-14  Jn 9,1-41

„Uram, Jézus, Te benne vagy a Szent eucharisztiában, Te itt vagy egy méterre tőlem ebben a tabernákulumban! A Tested, A Lelked, Emberséged, Istenséged, egész Léted itt van kettős természetében. Mily közel vagy Istenem, Megváltóm, Jézusom, Testvérem, Vőlegényem, Kedvesem! Az alatt a kilenc hónap alatt, ameddig Mária a szíve alatt hordozott Téged, nem voltál közelebb a Szent Szűzhöz, mint hozzám, amikor a szentáldozásban eljössz a nyelvemre. A betlehemi barlangban, a názáreti házban, az Egyiptomba való meneküléskor, ezen isteni családi élet egy pillanatában sem voltál közelebb a Szent Szűzhöz és Szent Józsefhez, mint hozzám ebben a pillanatban és gyakran, oly gyakran ebben a tabernákulumban. Mikor Betániában Szent Magdolna a lábaidnál ült, nem volt közelebb Hozzád, mint én ennek az oltárnak a lábánál. Mikor tanítványaid körében ültél, nem voltál közelebb hozzájuk, mint most hozzám, Istenem… Most így szól hozzám: ’Saját hibádból sose mulassz el egyetlen áldozást sem; mert egy áldozás többet ér az életnél, többet, mint az egész világ minden kincse, többet, mint az egész világmindenség’.” (De Foucauld Boldog Károly)

Március 23. hétfő: 4. nagyböjti hét hétfő
Iz 65,17-21   Zsolt 29     Jn 4,43-54

Ma van 75 éve, hogy Bódi Mária Magdolnát az őt megerőszakolni akaró szovjet katona megölte. Rá emlékezve és az Eucharisztikus Kongresszusra készülve válassz egy imaformát magadnak, őrsödnek a nagyböjt idejére az alábbiakból:
– „Olyan jó szeretni az Istent. Úgy fölmelegszik az ember szíve!” – mondta Magdi egy alkalommal a szentséglátogatásról.
Heti egy alkalommal vegyél részt szentségimádáson vagy tölts fél órát csendes imádsággal.
– Magdi életének utolsó pillanatában is a rózsafüzért szorította magához, míg kimondta utolsó szavait: „Uram, Királyom! Végy magadhoz!”
Csütörtökön imádkozz el egyénileg vagy közösségben legalább egy tizedet a világosság rózsafüzéréből, kérve a Szűzanyát, imádkozzon értünk Jézushoz, hogy Őáltala – Magdihoz hasonlóan – mi is megtisztulhassunk, lelkünk békéjét Krisztus kegyelme által megőrizhessük, és a szentségekben megerősödjünk.
– Bódi Magdi megalapította a Dolgozó Lányok Litéri Egyesületét, melyet Jézus Szívébe és a Szűzanya oltalmába ajánlott, majd e szavakkal indított útjára: „Dolgozni fogunk Jézusért. Szeretni fogjuk egymást Jézusért.” A leányokkal – közös lelki épülésük mellett – rászoruló családokat, betegeket, idős embereket segítettek.
A nagyböjt minden napján imádkozd el az isteni irgalmasság rózsafüzérét a testben és lélekben rászorulókért, a vigasztalást nélkülözőkért, a hitükben megingókért, hogy lélekben megerősödjenek, Jézust felismerjék, és soha el ne hagyják.
– Magdit gyakran dicsérték jó cselekedetei miatt, erre egy alkalommal így felelt: „Ez semmi ahhoz képest, hogy az Úr Jézus meg tudott halni értünk! Ha arra tekintünk, amit mi teszünk, gőgösökké válunk. Ezért mindig azt kell nézzük, amit Isten tesz bennünk, akkor alázatosak maradunk.”
Szentáldozás utáni imád részeként kérd Magdi közbenjárását, hogy az Eucharisztia által megerősödve megőrizd a mindennapokban alázatosságodat és áldozatkészségedet, hogy így te magad is áldozattá lehess Jézus és testvéreid számára.
– Magdi nagyon szeretett Istenről és a szentek életéről olvasni, ám gyári munkája miatt erősen csökkent az olvasásra fordítható ideje. Ő azonban az ebédidőt és a pár perces szüneteket is kihasználta, hogy időt szakítson lelki olvasmányaira.
Az őrsi imát a járványra való tekintettel megszervezheted úgy, hogy a nap meghatározott idejében együtt, de helyileg ki-ki otthon pl. mécsest gyújtva mondotok el egy közös imát, pl. egy tized rózsafűzért. 
A nagyböjt minden napján szentelj időt a Szentírás olvasására.

Március 24. kedd: 4. nagyböjti hét kedd
Ez 47,1-9.12   Zsolt 45     Jn 5,1-16

Boldog Diego (Didacus) José de Cadiznak a tanulmányok rettenetesen nehezen mentek, Gyakran tankönyvvel a kezében térdepelt a tabernákulum előtt és így kiáltott: „uram, légy Te a tanítóm, különben semmit sem tanulok meg!” Egy napon igen feltűnően teljesen megszűnt az addigi dadogása. Ettől kezdve Diego nemcsak a tökéletességre való törekvésben, hanem a teológiában is bámulatosan haladt előre.
Nem sokkal pappá történt szentelése után kijelölték prédikátornak, majd három évvel később kinevezték apostoli misszionáriusnak. Bárhová is ment prédikálni vagy népmissziót tartani, igyekezett bevezetni a negyvenórás szentségimádást és létrehozni a legszentebb Oltáriszentség egyesületeit. Megengedett magának egy kissé különös dogot az Oltáriszentséggel kapcsolatban, amikor beszédeiben küzdenie kellett a hosszú évek során megkeményedett ellenségeskedések ellen. Ilyen esetekben felvitte magával az Oltáriszentséget a szószékre, hogy a haragban élő embereket megbocsájtásra és megbékélésre indítsa. Meg volt róla győződve, hogy ilyenkor tökéletes egységben prédikál Jézussal, és ezért senki sem tud ellenállni szavainak. És tényleg mindig így is történt.

Március 25. szerda: Urunk születésének hírüladása (Gyümölcsoltó Boldogasszony)
Iz 7,10-14;8,10   Zsolt 39  Zsid 10,4-10   Lk 1,26-38

Kaszap István egész lelkét áthatotta az Oltáriszentségbe vetett élő hit és áhítat. Már diákként is szívesen végzett hosszabb szentséglátogatásokat. Az Oltáriszentség iránt érzett áhítat mindjobban növekedett benne, s végül egész lelkét átható mélységes és lángoló szeretetté vált. A kórházban egy teljes órát töltött a szentáldozás után a hálaadásban, s ezalatt oly elmerült volt az imában, hogy nem zavarta őt semmi, ami körülötte történt. Amint pedig jobban lett, s megtehette, eljárt a kórház kápolnájába szentmisére. Amikor közel érezte halálát, bevallotta, hogy egész életéből azt fájlalja legjobban, hogy azelőtt nem volt napi áldozó.

Március 26. csütörtök: 4. nagyböjti hét csütörtök
Kiv 32,7-14   Zsolt 105     Jn 5,31-47

Damasus pápa ezt íratta a római Callistus katakombában a vértanú-halált szenvedett Tarziciusz sírjára: „A dühöngő  csőcselék szorongatta Szent Tarzíciuszt, aki ’Krisztus szentségeit’ hordozta, hogy mutassa meg a szentségteleneknek. Ő azonban inkább akarta ütések közepette életét elveszíteni, mint a mennyei tagokat a dühöngő kutyáknak átengedni.”
Ezek szerint akkor Szent Tarzíciusz Krisztusnak a kenyér alakjában jelenlévő Testét vitte valahová, talán a keresztény hitvallók és vértanúk börtönébe. Úton odafelé pogány csőcselék támadta meg, akik el akarták ragadni tőle a titkot. Ő azonban védelmezte és eközben a Szent Eucharisztia vértanújaként életét kellett adnia.

Március 27. péntek: 4. nagyböjti hét péntek
Bölcs 2,1a.12-22   Zsolt 33     Jn 7,1-2.10.25-30

Gondolkodj el rajta!
RÖVID KERESZTÚT
I. Elítélik
- Fegyelmezett
II. Ráteszik
- Elvállalja
III. Megbotlik
- Újrakezd
IV. Találkozik
- Szelíd
V. Segítik
- Elfogadja
VI. Enyhítik
- Hálás
VII. Elesik
- Folytatja
VIII. Siratják
- Erős
IX. Leroskad
- Fölkel
X. Megfosztják
- Odaad
XI. Odaszegezik
- Szabad
XII. Meghal
- Kiengesztel
XIII. Tehetetlenül
- Megvált
XIV. Eltemetik
- Feltámad
XV. Él
- Bennünk
(Virth Józseftől)

Március 28. szombat: 4. nagyböjti hét szombat
Jer 11,18-20   Zsolt 7     Jn 7,40-53

„Sem a szent pátriárkák, sem a próféták, sem az Ószövetség királyai és fejedelmei egész népükkel együtt nem tudták az isteni kultuszt elég áhítatos ünnepléssel megtartani! … Milyen tiszteletnyilvánítást és áhítatot kellene nekem és az egész keresztény népnek tanúsítania a legszentebb Oltáriszentségben jelenlévő Krisztus előtt és az ő szent Testének vételekor!” (Kempis Tamás)

Március 29. vasárnap: Nagyböjt 5. vasárnap
Ez 37,12b-14   Zsolt 129 Róm 8,8-11     Jn 11,1-45

Postel Szent Mária Magdolna fiatal tanítónőként nagyszerűen megállta a helyét a francia forradalom idején. Házában oltalmat és menedéket nyújtott üldözött papoknak és püspöki engedéllyel a ház egyik lépcsője alatti kis oratóriumban őriztette az Oltáriszentséget. Sok órát töltött ott imádságban, és ott gyűjtötte össze éjjel a híveket szentmisére. Gyakran jöttek a forradalom poroszlói a házába, hogy papok után nyomozzanak, vagy hogy őt magát államellenes, törvényellenes cselekményeken kapják rajta. Kész csoda, hogy mindig elmentek a titkos kápolna ajtaja ellett. Ilyenkor Julie Postel mindig az ajtó elé szokott állni, és miközben a poroszlókkal beszélt, szíve legmélyén így szokott imádkozni: „Uram, oltalmazd meg tabernákulumodat és ne engedd, hogy megszentségtelenítsék. Legalábbis addig nem történhet ez meg, míg ki nem ontottam utolsó csepp véremet is Érted és a Te védelmedre!”

30. hétfő: 5. nagyböjti hét hétfő
Dán 13,1-9.15-17.19-30.33-62   Zsolt 22      Jn 8,1-11

Falconieri Szent Julianna ünnepén az ő közbenjárásáért imádkozva emlékezett meg az egyház arra a csodára, amely ennek az eucharisztikus szentnek a halálakor történt. „Istenünk, Te kegyességedben a Te Szent Julianna szüzedet halálos ágyán csodálatosan a Te Fiad drága Testével üdítetted fel. Add, kérünk, hogy az ő közbenjárására és az ő érdemeiért haláltusánkban az Úr Testével megerősíttessünk és így a mennyei hazába vezettessünk.”

Március 31. kedd: 5. nagyböjti hét kedd
Szám 21,4-9   Zsolt 101     Jn 8,21-30

Loyolai Szent Ignácnak a Szent Eucharisztiával kapcsolatos álláspontjáról sokat elmond a Lelkigyakorlatos könyvében a második és a harmadik szabály, „hogy megszerezzük azt az igazi lelkületet, amelyre szükségünk van a szolgáló egyházban.” Ez a két szabály az ő saját, manresai tapasztalatának kifejeződése: „2. szabály: Dicsérjük a pap előtt elvégzett gyónást és a legszentebb Oltáriszentség évenként egyszeri vételét, és még jobban havonkénti vételét, és még annál is jobban a nyolcnaponkénti vételét, a szükséges és előírt feltételek mellett. – 3. szabály: Dicsérjük a gyakori szentmise-látogatást!”

Április 1. szerda: 5. nagyböjti hét szerda
Dán 3,14-20.91-92.95       Jn 8,31-42

„Ó Te, Uram, ha nagyságodat nem takarnád el az eucharisztikus színek fátylával, ki merhetne akkor olyan gyakran odajárulni, hogy egy ilyen hatalmas isteni felséget egy ilyen csúnya, nyomorúságos lénnyel egyesítsen?! Dicsőség Neked, ó Uram, és minden angyalnak és minden egyéb teremtménynek dicsérnie kell Téged, amiért mindent a mi gyengeségünknek megfelelően méreteztél, nehogy minket a Te magasztos nagyságod az ilyen fenséges kegyelmek élvezetekor oly mértékben elrémisszen, hogy gyenge, nyomorúságos emberekként már nem is mernénk azt élvezni!” (Avilai Szent Teréz)

Április 2. csütörtök: 5. nagyböjti hét csütörtök
Ter 17,3-9   Zsolt 104     Jn 8,51-59

„Az Egyház az eucharisztikus Krisztusból él, belőle táplálkozik, tőle nyeri világosságát. Az Eucharisztia a hit misztériuma, s ugyanakkor a ’világosság misztériuma’. Valahányszor az Egyház ünnepli, a hívők bizonyos módon átélhetik a két emmauszi tanítvány élményét: ’Megnyílt a szemük és fölismerték őt a kenyértörésben’ (Lk 24,31)”. (II. János Pál)

Április 3. péntek: 5. nagyböjti hét péntek
Jer 20,10-13   Zsolt 17     Jn 10,31-42

Fájdalmas péntekre:
Fájdalommal teljes / keserves Anya
Ki az ő szent Fiát / ekképpen siratja
Ó, édes szülöttem / kiben gyönyörködtem
A világban veled / keserves életben.
Hová legyek immár / szerelmes Jézusom
add, hogy veled légyen / világból múlásom.
Látom, hogy nem lehet / halált elkerülnöd
azt is általláttam / közel vagyon időd.
Meghasad én szívem / elhullnak tagjaim.
Úgy is már érkeznek / szörnyű ájulásim.
Jobb is volna nékem / először meghalnom,
mintsem keresztedet / Kálvárián látnom.
Ó, szerelmes Anyám / az így van rendelve
az én szent Atyámtól / régen elvégezve,
hogy szerelmes fia / világért szenvedné
undok bűneiért / életét letenné.
Mert mihelest Éva / felnyúla az ágra
a tiltott gyümölcsnek / szép almafájára,
Azonnal megkészült / Atyám decretoma
Hogy egész világnak / én lennék váltsága.
(Erdélyi Zsuzsanna gyűjtése)

Április 4. szombat: 5. nagyböjti hét szombat
Ez 37,21-28   Zsolt 17     Jn 11,45-57

„Ágoston azt mondja, hogy minden kereszténynek illik minden vasárnap szentáldozáshoz járulnia. És így is volt szokás sok évszázadon át az egyházban. … Mi jobb, ha az ember saját elégtelenségét érezve távol tartja magát az Úr asztalától, vagy ha Istenbe vetett hívő bizalommal odajárul? Aki az Úr Testét veszi magához, szívének templomát új fénnyel tölti be, megerősíti magát a jóra és minden gonosz ellen, megerősíti magát a tiszta szeretetben, és eltávolítja a bűn utolsó maradványait is!” (Canisius Szent Péter)

Április 5. vasárnap: Virágvasárnap
Iz 50,4-7   Zsolt 21 Fil 2,6-11     Mt 26,14-27.66

„Ó csodák csodája, a szeretet teljesen nekem, szegénynek adta magát eledelül, és rám hagyta magát testamentumban. Ó, lelkemnek édes vendégsége, mennyire éhezlek és szomjazlak téged!  … Életem szeretés, életem szenvedés, mert a szeretet nem igazi szeretet, ha nincs keresztre feszítve.” (Kaufbeureni Boldog Höss Kreszcencia)

Április 6. hétfő: Nagyhétfő
Iz 42,1-7   Zsolt 26     Jn 12,1-11

Nagyhét

Jézus szenvedése újra érik,
a nagyhét újra ismétlődik.
Kicsit siet, vagy kicsit késik.
Hiába zöldellnek pálmaágak,
a zöld, az élő zöldnek nem felel.
Az ember hite belefárad,
a szenvedés megismétlődik.
De nem panaszkodhatsz másnak,
csak Jézusnak, Isten fiának.
Csak Jézusnak, aki feltámad.
(Károlyi Amy) 

Április 7. kedd: Nagykedd
Iz 49,1-6   Zsolt 70     Jn 13,21-33.36-38

„Van-e nagyobb engedelmesség, mint az, amelyet Jézus gyakorol a legszentebb Eucharisztiában, ahol Ő abban a szempillantásban jelenvalóvá válik, amelyben kimondása kerülnek az átváltoztatás szentségi szavai, akár jó a celebráló pap, akár rossz, és akármilyen célra akarja is átváltoztatási hatalmát felhasználni? És Jézus elviseli a Szent eucharisztiában,k hogy olyan szívekbe is betér, amelyek a bűntől szennyesek, amitől pedig annyira irtózik. … Így én is Hozzá hasonulva utolsó leheletemig engedelmes akarok lenni, hogy kimutassam tiszteletemet Jézusnak a szentostyában való engedelmessége iránt.”  (Alacoque Szent Margit)

Április 8. szerda: Nagyszerda
Iz 50,4-9a   Zsolt 68     Mt 26,14-25

„Az Üdvözítő azért alapította a legszentebb Oltáriszentség szentségét, mely ténylegesen és valóságosan az ő Testét és Vérét rejti, hogy örökké éljen, aki abból eszik. Aki tehát gyakran és áhítattal él vele, oly mértékben erősíti lelke életét és egészségét, hogy azt aligha tudja a rosszhoz való ragaszkodás megfertőzni. Mert nem lehet ezzel az életadó Testtel táplálkozni és egyidejűleg halált hozó hajlamokat táplálni magunkban. … A legtörékenyebb és legkönnyebben romló gyümölcsök, mint a cseresznye, eper és a sárgabarack sokáig elállnak, ha cukorban vagy mézben vannak eltéve; akkor miért meglepő az, hogy a szívünk, bár törékeny és gyenge, megőrződik a bűn romlásától az Isten Fia drága, a romlásnak nem kitett Teste és romolhatatlan Vére által? (Szalézi Szent Ferenc)

Április 9. csütörtök: Nagycsütörtök, az utolsó vacsora miséje
Kiv 12,1-8.11-14   1Kor 11     Jn 13,1-15

„Nézd, hogy ebben a kenyérben Jézus valóságosan a világ élete. Már neve is megmondja, hogy Ő mindenki üdvössége, hogy ő a vakoknak látást, a süketeknek hallást, a bénáknak mozgást, a némáknak a beszédet, a halottaknak az életet adja, és a megszállottakból kiűzi az ördögöket. Jézus az orvosság, amely a feltoluló haragot visszatartja, a kicsapongás sebét meggyógyítja, a vágy lángjait kioltja, a kapzsiság szomját csillapítja. Jézus valóban minden beteg gyógyulása. Ezért a legszentebb Oltáriszentség az a mennyei kenyér, amely a lelkeket új életre kelti, megörvendezteti, megerősíti és boldogítja. … Mindezt szemléljük, amikor a legszentebb Oltáriszentséget magunkhoz vesszük: szétmarcangolt hátát, sebes oldalát, tövisekkel átszúrt fejét, átszúrt kezeit és lábait! Fordítsd át a legszentebb Testet egyik oldaláról a másikra, és mindenhol fájdalmat és vért fogsz találni! Érted történt, hogy neked megszerezze az örökké boldog élet édességét!” (Paduai Szent Antal nagycsütörtöki beszédéből)

Április 10. péntek: Nagypéntek
Iz 52,13-53,12   1Kor 11     Jn 18,1-19,42

Haldoklik az örök élet, üt a végóra.
Haldoklik a Jézus Krisztus, élő Isten fia.
Így kiáltott fájdalmában, s lehajtá fejét,
És mennyei Szent Atyjának felajánlotta lelkét.
Mint letört rózsabimbó, nézi Mária,
Mint verné át szent szívét Longenusnak dárdája.
Átöleli a keresztfát, önti könnyének záporát,
Siratja Szent fiát.
De árván hagytál, de árva lettem!
Elhervadt a gyöngyvirág, kit szűz tejemmel neveltem.
Sírba szálló virágszálam, méhem gyümölcse,
Szállj le halálos ágyadról, és borulj a keblemre.
Ó, nézd szűz anyád fájdalmát, hallgasd meg bús zokogását!
Szerelmesem, nem láthatod lelkem bánatát,
Most a halál megállítá szívednek dobogását.
Bús cédrusfa tövében hervadó virág,
Nyugszik Szűzanya ölében a szomorú rózsaág.
Az ártatlanság báránya, a világ megváltója
Nyugszik meghalva.
Nézd ó, halandó bűnödnek nagy áldozatját.
Ki bűneidből megváltott, sirasd szörnyű halálát.
Tudd meg, ember, hogy őt téged kárhozatra nem teremtett,
Zengjen füledbe e szent hang, mit Jézus monda,
Hogy a megtérő bűnösnek nincs kárhozatra útja. Amen.
(Erdélyi Zsuzsanna gyűjtése)

Április 11. szombat: Húsvéti vigília, Urunk feltámadásának ünnepe
Ter 1,1-2,2   Zsolt 103     A évben: Mt 28,1-10

Nagyszombaton

Tavasz-feszültség zúg a fellegekben,
A csíra sarjad,
Lent a Föld ölében
Misztériumra készül már
A Mag;
S vihart kavar a hitetlen anyag.
Krisztus sírjánál szent elmélkedésben
Íjként feszül meg most a létezés,
Ős titkok rejtekén pattan a zár,
S a világ
Feltámadásra vár.

Valaha rég,
A Golgota hegyén,
A közért adta magát
Az Egyén.
Embertelenül sokat szenvedett,
De legfőbb üzenete:
Szeretet.
A világ megváltásra vár,
Az oltár ma egyszerű és
Kopár.

Vén Nap mosolyog friss Tavasz felett;
Az Élet értelme a szeretet.
Feltámadásra vár
A néma Lét;
Nagyszombaton
Nem mondanak misét.

Adni születtünk,
Ölelni,
Szeretni;
Jövőt nevelni,
Élni,
Szépet adni.
Távolból érezni
Húsvét szelét;
Örömünnepre szomjazik
A Nép.

Örök időkre embernek maradni;
Az emberi Lét szent törvénye:
Adni.
Szent tűz óvja a Lélek éjszakáját;
Nagyszombaton
Megszentelik a lángját.

Ha profitelv győz a törvény felett,
A nyűgös sátán majd nagyot nevet.
Zengnek az
Alázatos
Tiszta hangok;
Rómából visszatérnek
A harangok.

Ha nem jut érvényre
A Szeretet;
A kapzsiság
Az örvénybe vezet.
A világ vezetőinek,
Uram,
Adj tisztességet,
Jó erkölcsöket,
Hogy a horgadó kapzsiság felett
Végre győzhessenek.

Krisztus sírjánál szent elmélkedésben
Íjként feszül meg most a létezés,
Ős titkok rejtekén pattan a zár,
S a világ
Feltámadásra vár.
(Pete László Miklós)

Április 12. vasárnap: Húsvétvasárnap
ApCsel 10,34a.37-43   Zsolt 117 Kol 3,1-4 vagy 1Kor 5,6b-8     Jn 20,1-9 este: Lk 24,13-35

„János evangéliumában van egy csodálatos kép: Jézus kitárt kezei a megnyílt viszonyt jelzik, amely mindig nyitva áll előttünk. Ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok (Jn 12,32), akkor már teljesen viszonyban állás leszek, immár nemcsak az Atya felé, hanem felétek is. … A kereszt, Jézus engedelmességének a helye ily módon valódi életfává lesz, és pontosan az életet jelentő viszonyból nyerjük vissza az életet. … Az eucharisztia ezért a kereszt jelenvalóságaként lesz változatlanul megmaradó életfává, amely immár hozzáférhető számunkra, mindig közöttünk van, és az igazi élet gyümölcsét kínálja nekünk.” (Joseph Ratzinger – XVI. Benedek pápa)

Április 13. hétfő: Húsvéthétfő
ApCsel 2,14.22-33   Zsolt 15     Mt 28,8-15

„Add meg nekem, Uram, a kegyelmet, hogy vágyakozzam a Te szent szentségeidre, mindenekelőtt azonban azt a kegyelmet, hogy öröm töltsön el a Te legszentebb Testednek a legszentebb Oltáriszentségben való jelenléte fölött! … Jobbíts meg mindannyiunkat, hogy megmentett lelkekként Veled és szentjeiddel közösségben egyszer majd szeretetben együtt éljünk a mennyben!”
(Morus Szent Tamás)

Május 1. péntek
 (Szent József, a munkás, Szent Zsigmond, Szent Jeremiás)
ApCsel 9,1-20; Zs 116; Jn 6,52-59

Választott eszközöm ő, hogy nevemet a népek elé vigye
Jeruzsálem városában örömnap van,
Mert egy fényes menyegző van a templomban.
Szent Anna lesz a menyegzős örömanya
Az ő lánya a menyasszony: Szűz Mária.
Körülötte ott fénylenek, ott ragyognak,
A dúsgazdag fejedelmi szép ifjak.
Egy van köztük, aki ott áll alázattal.
Szelíd ifjú, nem bír fényes ruházattal.
Ki lehet ő, ki felnézni is alig mer?
Neve József, szegény ifjú és ácsmester.
Ő is eljött részt venni a szent örömben,
Bár szegény ő ámde gazdag erényekben.
Hallgassátok szavaimat figyelemmel,
Hogy miként fog megtörténni e csodajel?
A Sionnak szent völgyében napkeletre,
Egy elszáradt mandulafa ki van dőlve.
Tíz éve hogy a megjelölt mandulafa
Az útnak jobb szélén fekszik kiszáradva.
Arról egy-egy száraz ágat vágjatok le,
Nevetekkel legyen az ág megjelezve.
Zöld lomb fakad, bimbó hasad a harmattól,
Megtelik a templom annak illatától.
Egy száraz ág ott pompázik virágozva,
Ki a boldog, kinek neve rá van írva.
Most a főpap a frigyszekrény elé lépve,
A virágos mandulafát fölemelte.
És így szólott: József neve rá van írva,
Vőlegény ő, íme ő lett kiválasztva.
(Erdélyi Zsuzsanna gyűjtéséből)

Május 2. szombat: SZENT ATANÁZ
ApCsel 9,31-42; Zs 115; Jn 6,60-69

Az egyház a Szentlélek vigaszával telt el
„Ha igaz is, hogy hierarchikus értelemben az apostolok utódai, tehát férfiak vezetik az Egyházat, kétségtelen, hogy karizmatikus értelemben a nők hatása nem kisebb benne, sőt talán még nagyobb. kérlek, gondoljatok gyakran Máriára, krisztus édesanyjára.” (II. János Pál)

Május 3. vasárnap: HÚSVÉT 4. VASÁRNAPJA
(SZENT FÜLÖP ÉS JAKAB APOSTOLOK)
ApCsel 2,14a.36-41; Zs 22; 1Pét 2,20b-25; Jn 10,1-10

Jézust, akit keresztre feszítettek, Krisztussá tette Isten

Mécs László: A királyfi három bánata

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.
Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égszín mosolygást derített.
Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, főzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment előttem előre követnek.
Amíg Ő van, vígan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
úgy, ahogy az anyjuk tudja őket látni?
A másik bánatom: hogyha Ő majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden szín mézét átadom,
az ő édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.

Május 4. hétfő
(Szent Flórián, Szent Guidó)
ApCsel 11,1-18; Zs 41-42; Jn 10,11-18

A pogányoknak is megadta az Isten a megtérést az életre

„Isten a Fiú megtestesülésének fönsége eseményét egy asszony szabad és tevékeny szolgálatára bízta. ezért mondhatjuk: ha a nő Máriára emeli tekintetét, benne felfedezheti, hogyan élheti méltóan női mivoltát és hogyan bontakoztathatja azt ki. Az Egyház Máriára tekintve bármely nő arcán meglátja annak a szépségnek a ragyogását, amely visszatükrözi a legmélyebb érzéseket, amelyekre az emberi szív képes: a feltétel nélküli önátadásra képes szeretetet, a legmélyebb fájdalmakat is elviselő lelki erőt, a határtalan hűséget, a fáradhatatlan buzgalmat és azt a képességet, amely vigasztaló és bátorító szavakba tudja önteni a legmélyebb együttérzést.” (II. János Pál)

Május 5. kedd
ApCsel 11,19-26; Zs 86; Jn 10,22-30

Az Úr volt velük, ezért sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz
„Az anyaság nagyon finom érzékenységet ébreszt bennetek (nőkben) a másik személy iránt, s ugyanakkor páratlan feladatot ró rátok: az anyaság különleges közösséget jelent az élet misztériumával, amely az édesanya méhében érlelődik… A kialakulóban lévő új emberrel megélt egyedülálló kapcsolat sajátos, a nő egész személyiségét mélységesen meghatározó magatartást alakít ki, nem csupán a saját gyermek, hanem általában az ember iránt.” (II. János Pál)

Május 6. szerda
ApCsel 12,24 - 13,5a; Zs 66; Jn 12,44-50

Az Úr igéje növekedett és terjedt
„Mária anyasága, amely az emberek öröksége lett, ajándék: ajándék, amelyet maga Krisztus ad személyesen minden embernek.” (II. János Pál)

Május 7. csütörtök
(Boldog Gizella, Szent Notker)
ApCsel 13,13-25; Zs 88,2-27; Jn 13,16-20

Dávid utódaiból támasztotta Isten Üdvözítőnket, Jézust
(Szent István király) „királyi széke társául … Henrik Gizella nevezetű leányát vette feleségül. Ki is az isteni tisztelet díszesítése iránt mily buzgónak és jótevőnek mutatkozott, sok egyház keresztjei és szent edényei s csuda munkával készített vagy szőtt készületei mai napig bizonyítják. De mindenek fölött bizonyítja a veszprémi püspökség egyháza, melyet alapjától kezdve, aranyban, ezüstben mindennel, ami az isteni szolgálatra megkívántatik, s különféle szent öltönyökkel nagyszerűen fölékesített.” (Szt. István nagyobbik legendája)
Urunk, Istenünk, te megtanítottad Boldog Gizellát, hogy már itt a földön országodat keresse és az élet különféle útjain neked szolgáljon. Közbenjárására engedd, hogy hivatásunkban hűségesek maradjunk, és egykor beléphessünk a megígért országba. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Május 8. péntek
(Az algériai Szent vértanúk)
ApCsel 13,26-33; Zs 2; Jn 14,1-6

Ígéretét teljesítette Isten, amikor feltámasztotta Jézust
Don Bosco nevelési rendszer három alappilléreként az értelmet, a szeretetet és a vallást nevezte meg. A harmadik alappillérrel kapcsolatban kijelentette: „Vallás nélkül nem tudok nevelni”

Május 9. szombat
(Boldog Gerhardinger Mária Terézia)
ApCsel 13,44-52; Zs 97; Jn 14,7-14

Az Úr igéje elterjedt az egész vidéken

Sík Sándor: Az andocsi Máriához (részlet)

Koldusboton, törött mankón
Jövünk búcsút járni,
Szűzmáriás magyaroknak
Kopott unokái.
Éjfél van a Duna táján.
Magyaroknak éjszakáján
Nincs más, ki virrasszon.
Baráttalan, testvértelen,
Hozzád ver a veszedelem,
Boldogságos Asszony!
…
Boldogasszony ezer évig
Édesanyánk voltál,
Eleink, ha hozzád sírtak,
Hozzájuk hajoltál:
Száz ostorral ostorozzon,
Csak ez egyért, Boldogasszony,
A jó Krisztust kérd meg:
Négy-víz-parton, három hegyen
Mindörökké magyar legyen
A máriás ének.

Május 10. vasárnap: HÚSVÉT 5. VASÁRNAPJA
(Szent Jób)
ApCsel 6,1-7; Zs 32; 1Pét 2,4-9; Jn 14,1-12

Kiválasztották azokat, akik telve voltak Lélekkel és bölcsességgel
„Az ember szeretetére – különösen pedig az anya szeretetére – a bizalom a legszebb válasz. Krisztus tanítványának életében a máriás jelleg különösen abban nyilvánul meg, hogy gyermeki bizalommal fordul Isten anyjához, annak a végrendeletnek megfelelően, amit Krisztus a Golgotán adott.” (II. János Pál)

Május 11. hétfő
(Szent Odó, Majolusz, Odiló és Hugó cluny-i apátok, Boldog Salkaházi Sára)
ApCsel 14,5-18; Zs 113B; Jn 14,21-26

A hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez!
„Tavaly olyan sokat kínlódtam, mert egyeseket oly nehéz volt elviselni. És akkor csináltam azt, ami aztán olyan volt, mint egy varázslat, hogy szinte egészen eltörölte az unszimpátiát. Valahányszor találkoztam az illetővel, mindig egy röpimát mondtam érte. Csak ennyit: Jézus, segítsd meg! Áldd meg! És ez nagyon jó. Ezt nem szabad soha elhagyni.” (Boldog Salkaházi Sára)

Próbáld ki!

Május 12. kedd
(Fatimai Szűz Mária, Szent Néreusz és Szent Achilleusz, Szent Pongrác)
ApCsel 14,19-28; Zs 144; Jn 14,27-31a

Sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába

Sík Sándor: Az igazi Mária (részlet)

Ó Máriák,
Besnyőn és Somlyóban és Pócson és Cellben,
Lorettóban, Lourdesben, Fatimában, a
Kármelen és Athoson,
Guadalupén és Nagasakiban,
akiknek arca elé ezerével özönlik az
emberiség,
és bicskát ránt a csíki legény,
hogy az ő zászlója mehessen a körmenet élén,
és hadra kel a két spanyol falu népe,
hogy az igazi Mária melyiküké, ‒
Ó Máriák,
míg ti a tömjén lengő magasában
a fogadalmi táblácskák aranyos koszorúja
között,
megbújva az  ügyetlenkezű hajdani mester
századok feketítette vonalaiban,
megértőn mosolyogtok,
ti fakuló fekete Máriák,
tudjátok-e, mik vagytok az emberiségnek?

Május 13. szerda
(Szent Szerváciusz, Bogner Mária Margit)
ApCsel 15,1-6; Zs 121; Jn 15,1-8

Elbeszélték: milyen nagy dolgokat tett velük az Isten
A „magyar Kis Terézként” emlegetett Bogner Mária nővér élete Istenhez közeli élet volt. A Lélek lángja égett benne, mert tudta, hogy az Isten kiválasztotta Őt. A fájdalmak perceiben, amikor mások Istent kérdőre vonják vagy támadják, akkor Ő felajánlotta szenvedéseit. Mindaz, ami utána maradt, lelki naplója és a rendtársak elbeszélése, arról szólt, hogy Mária Margit békében élt, boldogság fakadt a szívében, lelkében, és megelégedett volt saját életével: Istennel élt.
Imádság tiszteletreméltó Bogner Mária Margit boldoggá avatása érdekében:
„Istenünk, ki az alázatosakat fölmagasztalod, és a téged szeretőket viszontszereted, tekints kegyesen Mária Margit alázatára és szeretetére, és add hogy őt mihamarább, mint a szeretet és a hűség példaképét oltárainkon tisztelhessük.
Általa ajánlom neked jelen ügyemet.
Kérlek, mutasd meg, hogy közbenjárása kedves előtted! Ámen.”

Május 14. csütörtök
ApCsel 15,7-21; Zs 95; Jn 15,9-11

A pogányok közül akar magának népet választani az Isten
Szent Corona a legendák szerint egy katona, Szent Viktor vértanú hitvese (más források szerint lánya) volt. Viktor a keresztényüldözés idején a halálos fenyegetés ellenére sem volt hajlandó megtagadni Krisztusba vetett hitét, ezért lefejezték. Kivégzése előtt az ifjú Corona odalépett hozzá, hogy vigasztaló, bátorító szavakkal támogassa, ezért a lányt is elfogták. A hagyomány szerint Corona is mártírként halt meg. Tizenhat éves volt, amikor kegyetlen vértanúságot szenvedett. Elfogatása és kínvallatása ellenére is kiállt Krisztusba vetett hitéért. Szent Corona hathatós égi oltalmazó nagy viharok idején. A hitbéli állhatatosságban a keresztények segítője. A rejtett kincsek védelmezője és gonosz lelkek elűzője hírében is áll. Szent Corona égi oltalmazó járványok idején.

Május 15. péntek
(Szent Pachómiusz apát, Szent Zsófia)
ApCsel 15,22-31; Zs 56; Jn 15,12-17

A szükséges dolgokon kívül semmi más terhet nem rakunk rátok
Hadrianus császár uralkodása idején élt Rómában egy keresztény özvegyasszony: Szofia (Zsófia), akinek a neve bölcsességet jelent. Volt három lánya, akiknek a legfontosabb keresztény erények neveit adta: Pisztisz (Fides), Elpisz (Spes). Agapé (Charitas), azaz Hit, Remény és Szeretet.
A leányok keresztény szellemű nevelést kapva kitűntek istenfélelemben, Isten ezen kívül testi szépséggel is megáldotta őket. Hírük ismeretes volt egész Rómában. A császár hallva róluk látni kívánta őket. Az anyjukkal együtt megjelenő 12, 10 és 9 éves lányok keresztény jámborságtól ékeskedtek, anyjuk imái és oktatásai és Krisztus iránti szeretettől megerősítve készek voltak arra, hogy vértanúságot szenvedjenek. A császár első pillantásra meglátta rajtuk, hogy keresztények. Mindnyájan bátran megvallották előtte keresztény hitüket. Hitüket megtagadni nem akarták, ezért kegyetlen kínzásokat kellett elviselniük – mindezt anyjuk szemeláttára. A császár az anyát szabadon engedte, de megparancsolta, hogy temesse el gyermekeit. A hős anya, Szofia (Zsófia) ezt is megtette. Három napon át ült imádkozva gyermekei sírjánál, és akkor Isten őt is magához vette. Ez 137-ben történt. A hívek a leányok mellett temették el.

Május 16. szombat
(Nepomuki Szent János)
ApCsel 16,1-10; Zs 99; Jn 15,18-21

Isten rendelt minket oda az evangélium hirdetésére
„… erdőkre, mezőkre sincs szükség: messzebbre sem kell menned saját magadnál, hogy tanulmányozni kezdhesd a természetet. Két parányi sejtből, mely nem nagyobb egy gombostű hegyénél, mégis testet adott neked húsból, csontból, izmokból megformálva, mely hasonlít atyádra, anyádra, erős és engedelmes mindabban, amit a lélek parancsol neki. … Kérdezd meg hát Ateista urat, hogy ki találta fel ezt a csodálatos gépezetet. S nemcsak ezt az egy példányt, de sok milliót szerteszét ezen a csodálatos világon, melyek legapróbb részleteikben megegyeznek, s még sincs közöttük kettő, mely lélekre, testre, külsőre egészen egyforma volna. … Úgy hiszem, hogyha mindenki tanulmányozná egy kicsit a testét és annak működését, a teremtő Isten csodálatos ’kezemunkájának’ hamarosan remek művét ismerné fel, és rájönne, hogyan működteti ténylegesen Isten az ember testét és lelkét.” (BiPi)

Május 17. vasárnap: HÚSVÉT 6. VASÁRNAPJA
(Baylon Szent Paszkál, Boldog Scheffler János)
ApCsel 8,5-8.14-17; Zs 65; 1Pét 3,15-18; Jn 14,15-21

Rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában
„A család eredeti modellét Istenben kell keresni, életének szentháromságos misztériumában.” (II. János Pál)

Május 18. hétfő
(Szent I. János pápa, Szent Erik)
ApCsel 16,11-15; Zs 149; Jn 15,26 - 16,4

Az Úr megnyitotta Lídia szívét, hogy figyeljen Pál szavaira
„A jó és a rossz, az élet és a halál, a szeretet és a szeretettel ellentétes erők közötti mérhetetlen küzdelem középpontjában a család áll.” (II. János Pál)

Május 19. kedd
(Szent Orbán, Szent Celesztin pápa majd remete, Szent Alkuin)
ApCsel 16,22-34; Zs 137; Jn 16,5-11

Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind házad népe!
„A házasság az életszentségre vezető út akkor is, ha keresztúttá változik.” (II. János Pál)

Május 20. szerda
(Sziénai Szent Bernardin)
ApCsel 17,15.22 - 18,1; Zs 148; Jn 16,12-15

Én azt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül tiszteltek
„Félelem és remény közt élünk. Az Evangélium reménység e világ számára, amelyben Isten Országa már megvalósulóban van. Félnünk kell – és remélnünk. És nem szabad félnünk remélni.” (II. János Pál)

Május 21. csütörtök
(Magellanes Szent Kristóf és vértanútársai)
ApCsel 18,1-8; Zs 97; Jn 16,16-20

Pál bizonyságot tett arról, hogy Jézus a Krisztus
„Ami a helyet illeti: Urunk nem Jeruzsálemből ment fel mennybe, hanem a váras kívül és mezős helyen való magas hegyről; azért I. Hogy mindnyájan, akik előtt akart felmenni, minden akadály nékül láthatnák. II. Hogy azok ne látnák, akiket tudott méltatlanoknak lenni az olyan jeles dolgoknak látására, az ő hitetlenségökért. III. Azzal alázatosságát is jelentette, mert noha délkorban és sok nép előtt akart a keresztfán gyalázatos halált szenvedni, mindazáltal dicsőséges feltámadását és mennybemenetelét kevés embernek jelentette meg, arra tanítván bennünket, hogy e világnak se dicsőségét ne kívánjuk, se gyalázatjától ne féljünk” (Káldi György: Urunk mennybemenetele). Az ünnep magyar Áldozócsütörtök neve arra utal, hogy 1918-ig ez volt a húsvéti szentáldozási idő vége.

Május 22. péntek
(Szent Rita)
ApCsel 18,9-18; Zs 46; Jn 16,20-23a

Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok
„A jó és a rossz, az élet és a halál, a szeretet és a szeretettel ellentétes erők közötti mérhetetlen küzdelem középpontjában a család áll.” (II. János Pál)

Május 23. szombat
(Boldog Apor Vilmos, Szent Dezső)
ApCsel 18,23-28; Zs 46; Jn 16,23b-28

Apolló nagy segítségükre volt azoknak, akik hívőkké lettek

Mécs László: A legutolsó magyar úr
  
 Báró Apor Vilmos emlékének

A kor nem kedvez már a hősnek
a legendából ismerősnek,
minden szint szürkeségbe rendel:
divatba jött a milliós
nyáj-ember és a sáska-ember,
a gépesített Dzsingisz kán.
És mégis szép a külön-álom
a névtelen tömeg halálon!
Hadd zengjen hát dicsfényt az ének
az országos nagy gyász felett
Győr város mártír püspökének,
ki magyar úr volt és lovag.
A nyáj-ember és sáska-ember
világpusztító küzdelemben
egymásra rontott kába-részeg
vad vértivornyán mindenütt,
s kicsiny hazám a világrészek
harcában eltiportatott.
Mit ezer évig építettünk,
szív-muzsikával szépítettünk,
könyvtárak, dómok, emberélet,
szabadság, női becsület,
bor, búza, jog: az ördögé lett
győztes hadak prédájaként.
A győri püspök palotája
pincéiben szorongva, fájva
bújtak szüzek, anyák, apácák,
midőn a harc orkánja dúlt.
A püspök kint állt s védte házát
a Tízparancs tábláival.
Vér mámorával, beszeszelve
katonák jöttek, követelve
mit szemérmes száj szólni restell
– fején, mellén és vállán
lövést kapott s e hősi testtel
megvédte mégis szüzeit.
A négy lövés keresztalakja
testét-lelkét szentté avatja:
amíg egy ország romja füstölt,
a Tízparancs tábláival
így halt mártírhalált a püspök,
a legutolsó magyar úr.
Csorna, 1945. július 23.

Május 24. vasárnap: URUNK MENNYBEMENETELE
(SZŰZ MÁRIA, A KERESZTÉNYEK SEGÍTSÉGE, Lerini Szent Vince)
ApCsel 1,1-11; Zs 46; Ef 1,17-23; Mt 28,16-20

Jézus úgy jön el ismét, ahogyan szemetek láttára mennybe száll

Szerelmes szent fiam, szűnjék meg haragod,
Emberi nemzetre te bosszúállásod,
Ki ne ontsad rajtok, nézd irgalmasságod,
És veszedelmektől tatoztasd ostorod!
Mennyi sok kénokat szenvedtél érettek,
Hogy őnekik lenne örök üdvösségek,
És ha most elvesznek füstbe mennek ezek,
Légy tehát kegyelmes, esedezem ertek.
Sok kénaid között mennyi epeséged,
Lelkemben szenvedtem nagy keserűséget,
Veled együtt sírtam, hogy ők üdvösséget
Nyerhessenek tőled örök békességet.
(Erdélyi Zsuzsanna gyűjtéséből)

Május 25. hétfő
(Tiszteletreméltó Szent Béda, Szent VII.Gergely, Bara Szent Magdolna Zsófia)
ApCsel 19,1-8; Zs 67,2-7; Jn 16,29-33

Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?
„Az ember képtelen szeretet nélkül élni. Magára marad, érthetetlenné válik önmaga számára, értelmét veszti élete, ha nem kap, nem talál szeretetet, nem vehet benne részt, és ha a szeretet nem lehet a sajátja.” (II. János Pál)

Május 26. kedd: NÉRI SZENT FÜLÖP
ApCsel 20,17-27; Zs 67,10-21; Jn 17,1-11a

Feladatom: az Isten kegyelméről szóló evangélium hirdetése
„A szeretetet ugyan nem lehet megtanulni, mégis azt kell mondanunk: nincs még egy dolog, amit ennyire kellene tanulni!” (II. János Pál)

Május 27. szerda
(Canterbury-i Szent Ágoston)
ApCsel 20,28-38; Zs 67,29-36; Jn 17,11b-19

Az Úrnak ajánllak titeket, aki felépíthet benneteket
„Az Isten itt állt a hátam mögött
s én megkerültem érte a világot”
(József Attila)

Május 28. csütörtök
ApCsel 22,30; 23,6-11; Zs 15; Jn 17,20-26

Tanúságot kell tenned Rómában is az Úrról
„Az egész emberi élet együttlétezés: a mindennapi életben a TE és az ÉN, az abszoút és a véges dimenziójában pedig a TE és az ÉN együttlétezése.” (II. János Pál)

Május 29. péntek
(Szent VI. Pál pápa)
ApCsel 25,13-21; Zs 102; Jn 21,15-19

A meghalt Jézusról Pál azt állította, hogy él!
„A keresztények egysége végeredményben csak a Szentlélek ajándéka lehet.” (II. János Pál)

Május 30. szombat
(Szent István Jobbja, Szent Johanna)
ApCsel 28,16-20.30-31; Zs 10; Jn 21,20-25

Pál hirdette Isten országát, és teljes bátorsággal tanított
Szent István királyunk halála utáni eseményekről a Hartvik püspök által írt legendában olvashatunk: „(szarkofágjánál) érdemeiért az Úr több éven át sok kórságban senyvedőnek, lázbetegnek, sanyargatását s nyomorúságát kiáltozónak … számtalan jótéteményét tanúsította. … Csupán azt szándékozom még a kódex végére illeszteni, hogyan bukkant napvilágra az isteni kegyelem csodás ajándékából a sokáig keresett és nem talált gyűrű a boldog férfiú jobbjával együtt átvitele után három évre.
Egy bizonyos Mercurius nevű szerzetest, aki papi rendjében az Örök Szűz kincstárának őre volt, s a mennyei haza szeretete miatt a világról is lemondott, azon órában, melyben a koporsót felnyitották, nehogy a szent ereklyékből valami elragadjon, megdorgált a király, és messzire küldött onnan. Mikor szomorú arccal ült a kórusban, egy fehér ruhába öltözött ifjú összecsavart szövetet adott át neki, mondván: ’Rád bízom ezt megőrzésre, s ha eljön az idő, felfedésre.’ A szent szolgálat végeztével a szerzetes az épület sarkában a szövetet kibontotta, s elsápadt, hogy Isten emberének ép kezét, rajta a csodás mívű gyűrűvel meglátta; anélkül, hogy tudtak volna róla, magával vitte a monostorba, melynek igazgatása reá volt bízva, s várva várt az ifjú által Krisztustól megjövendölt időre. Itt a földbe rejtett kincset sokáig eltökélten egyedül vigyázta és őriztek majd a kolostor alapítóit értesítette, végül, hogy közeledett a kinyilvánítás ideje, a királlyal is közölte. Ez a püspököket és Magyarország első embereit csakhamar összehívatta, s miután ott Krisztus sok csodás jótéteményét pazarolta, ő az ünnepélyes napot (május 30.) Isten embere jobbjának felemelésére meghatározta.”

Május 31. vasárnap: PÜNKÖSDVASÁRNAP
ApCsel 2,1-11; Zs 103; 1Kor 12,3b-7.12-13; Jn 20,19-23

Megteltek mind Szentlélekkel

Téglás-Hajós Éva: Pünkösdi szonett

Ott ülnek ők, magukra hagyottan,
a csüggedt-gyáván összebújók,
az arcukra titkon kámzsát húzók,
vacogó félelembe fagyottan,
legott rohanó szél vad erejétől
zúgva hasad fel a menyei kárpit,
s lángnyelvek ragyogó tüze válik
férfi-merészség védpajzsává. Hevétől
olvad a dermedt szó, hittel hirdetik
útjukat fehér galambok követik
száz nép nyelvén a Mester tanát
Kellenének most is láng-szemű fények,
hogy Földünkön értse milliárd lélek
a tűz-áldotta Béke szavát!

Június 1. hétfő: SZŰZ MÁRIA AZ EGYHÁZ ANYJA
Ter 3,9-15.20 vagy ApCsel 1,12-14 Zs 112 Jn 19,25-27

Az apostolok állhatatosan együtt imádkoztak Jézus anyjával, Máriával

Életnek hajója, Istennek szent Anyja
Szűz Mária! Esedezzél, könyörögjél
Áldott szent fiadnak, Jézus Krisztusunknak
Szűz Mária!
Salamon trónusa, Libánon cédrusa, Szűz Mária!
Ki tejeddel, szent emlőddel tápláltad
Fiadat, Jézus Krisztusunkat,
Szűz Mária!
Noénak bárkája és frigynek ládája
Szűz Mária, döghaláltól, drágaságtól
Oltalmazd népedet. kisded seregedet,
Szűz Mária!
Zöld halmok virága, kegyelem zöld ága,
Szűz Mária, az Istennek nagy haragját,
Fordítsd el hazánktól, bűnös fiaidtól,
Szűz Mária!
Angyali szűzecske, szelid gerlicecske,
Szűz Mária, imádságunk, könyörgésünk
Mutasd be fiadnak, értünk szent atyánknak,
Szűz Mária.
Noénak galambja, Gedeonnak gyapja
Szűz Mária! nyerj kegyelmet s üdvösséget
Halálunk óráján fogadj mennyországba,
Szűz Mária. Ámen.
(Erdélyi Zsuzsanna gyűjtése)

Június 2. kedd
(Szent Marcellinusz és Péter)
2Pét 3,12-15a.17-18; Zs 89; Mk 12,13-17

Mi új égre és új földre várunk, mely az igazság otthona

„A fiatalság az emberi életszeméllyé válásának az időszaka, egyben pedig a közösségi emberré válás ideje is. A fiatalok, fiúk és lányok egyaránt tudják, hogy másokért és másokkal kell élniük, tudják, hogy életüknek akkor van értelme, ha ajándékká válik a felebarát számára.” (II. János Pál)

3. szerda: LWANGA SZENT KÁROLY ÉS VÉRTANÚTÁRSAI
2Tim 1,1-3.6-12; Zs 122; Mk 12,18-27

Ne szégyelld az Urunk mellett szóló tanúságtételt

„Ha igazán neki akarsz látni, hogy utat törj a boldogulás felé, nemcsak kerülni kell tudnod a vallástalan szédelgők csábítását, de kell, hogy szilárd vallásos alapja is legyen az életednek.” (BiPi)

Június 4. csütörtök
(Szent Quirinusz-Kerény, Caracciolo Szent Ferenc)
2Tim 2,8-15; Zs 24; Mk 12,28b-34

Ha Vele halunk, Vele is fogunk élni

Reményik Sándor: Elvégeztetett?

Elvégeztetett? – Nem.
Mostan kezdődik újra.
Az újrakezdés arany jelszavát
Minden magyar kapura
Véssük fel véreim!
Ledőlt a kas.
A méhraj szertenéz,
Az új kas körül új munkába fog.
De régi lesz a méz,
Amit készít s amit örökbe hagy.
Mert a virágot, melyre szállni kész,
A virágot nem vette meg a fagy.
Mert ezerévig nőtt az a virág,
Amelynek kelyhe
Kifogyhatatlan virágporral telve
A méhet szent találkozóra várja.
A léleknek a lélek a hazája.
A magyar lélek dús virágpora
Sírok felett illatoz, lengedez,
A méz a régi lesz,
Amely a lélek szent porából készül
Mi tovább adjuk drága örökségül.

Június 5. péntek: SZENT BONIFÁC
2Tim 3,10-17; Zs 118,157-168; Mk 12,35-37

Mindaz, aki buzgón akar élni Krisztus Jézusban, üldözést szenved

„Minden férfi és nő önmaga őszinte elajándékozásával valósítja meg önmagát teljesen, a házastársának pedig a házastársi egyesülés nyújtja ennek egészen sajátos megtapasztalását. Ekkor ugyanis a férfi és a nő férfiasságuk és nőiességük „igazságában” kölcsönösen ajándékká válnak. A házasságban az egész élet ajándékozás.” (II. János Pál)

Június 6. szombat
(Szent Norbert, Szent Kolos)
2Tim 4,1-8; Zs 70; Mk 12,38-44

Lásd el az igehirdető munkáját, teljesítsd szolgálatodat

„Az ajándékozás és az ajándék elfogadása átjárja az egymást, ily módon maga az ajándékozás elfogadássá válik, az elfogadás pedig ajándékozássá alakul át. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az ajándékok kicserélésének belső ártatlansága a másik viszont-elfogadásából áll, ezért ez is hozzá tartozik az ajándékozás lényegéhez. A kölcsönös önátadás teremti meg az emberek közötti kapcsolatot. Tehát minden a másik emberi lény befogadásának és elismerésének kérdésén áll vagy bukik.” (II. János Pál)

Június 7. vasárnap: SZENTHÁROMSÁGVASÁRNAP (főünnep)
Kiv 34,4b-6.8-9; Dán 3,52-56; 2Kor 13,11-13; Jn 3,16-18

Az Úr irgalmas és kegyelmes Isten

John Peckham Himnusza a Szentháromságról

Hárman a fenség trónusán
ülnek az égi lakomán;
(mert a magányost a magány
nem vigasztalja igazán).
Mig örök szelleme szemét
magára szegzi az Atya,
fényének tükörére kép
vetődik: egy uj-önmaga.

S amint a kép megszületett,
az Egy nincs többé egyedül:
a Születetlen és Szülött
egymásnak társasan örül.
S a Szentlélek ez az öröm,
mely összeköt Atyát s Fiút;
s a Három együvé ömöl,
egy fő-fő Jóba összefut.
S annak ki sohse született,
illőn, és aki született,
s a Léleknek, oltárra-tett
szívvel zengjünk dicséretet!
(Babits Mihály ford.)

Június 8. hétfő
(Prágai Szent Ágnes, Szent Medárd, Boldog Sándor István)
1Kir 17,1-6; Zs 120; Mt 5,1-12

Illés az Úr igéje szerint járt el

Boldog Sándor István első fogadalmának letétele után a szalézi rend újpesti rendházában, a Clarisseumban a nyomdászinasok nevelője lett. Munkája során elsősorban a legszegényebb munkásgyerekekkel való foglalkozást tartotta fontosnak. Alkalma lett volna bekapcsolódni a középosztálybeli fiatalokból álló cserkészcsapat munkájába. Ő ezzel szemben a legelhagyatottabbakat gyűjtötte maga köré. Életelve ez volt: „Add meg nekem és minden munkás testvéremnek a kegyelmet, hogy úgy gondolkozzunk, mint Te, Veled imádkozzunk, dolgozzunk és Veled éljünk!”

Június 9. kedd
(Szent Efrém, Szent Primusz és Feliciánusz)
1Kir 17,7-16; Zs 4; Mt 5,13-16

Az asszony elment, és Illés szava szerint járt el

Prágai Szent Ágnes III. Béla királyunk unokája. Apjának, a cseh Ottokárnak dinasztikus tervei szerint annak megfelelő házasságokra volt szánva. A sors végül úgy hozta, hogy végül IX. Gergely pápa támogatásával maga vehette kezébe élete alakítását. Prága szegénynegyedének szélén kicsiny házat vett, német földről akkoriban érkezett ferences szerzetesek a háza mellett építettek templomot. Az ő révükön került kapcsolatba Assisi Szent Klárával. Szent Klára tanácsára és segítségével kis apácaközösséget szervezett, amely hamarosan jelentős betegápoló tevékenységet fejtett ki. Ágnes vonzó példájára sok cseh arisztokrata lánya lett a követője: kolostorok egész sorát alapították a szegények és betegek szolgálatára.

Június 10. szerda
1Kir 18,20-39; Zs 15; Mt 5,17-19

Te az Úr vagy az Isten, te fordítsd vissza a nép szívét!

„Az ember képtelen szeretet nélkül élni. Magára marad, érthetetlenné válik önmaga számára, értelmét veszíti az élete, ha nem kap, nem talál szeretetet, nem vehet benne részt, és ha a szeretet nem lehet a sajátja.” (II. János Pál)

Június 11. csütörtök: SZENT BARNABÁS APOSTOL
ApCsel 11,21b-26; 13,1-3; Zs 97; Mt 10,7-13

Barnabás derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel

Úrnapja az Eukarisztia, azaz Jézus Krisztus Testének és Vérének ünnepe. A katolikus egyházi év utolsó mozgó ünnepe, időpontja végső soron a húsvét időpontjától függ. Eredetileg a Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön ünnepelték. Az időpontot indokolta, hogy a hagyomány szerint csütörtök volt az utolsó vacsora és így az oltáriszentség alapításának a napja. Megünneplésére a nagyheti gyász nem nyújtott megfelelő lehetőséget, ezért logikusnak mutatkozott, hogy a húsvéti idő elmúltával kerüljön rá sor.
„Soha ilyen nagy ünnepélyt nem láttam” – így számol be Daniero Tamás modenai követ az 1501-es budai úrnapi körmenetről. Pázmány Péter katolikus érsek érezhető gyönyörűséggel írja: „az egész keresztény világ […] örvendetes éneklésekkel, dobok, trombiták harsogásával, utcánként kíséri és dücsőíti Christust ennek a mennyei lakodalomnak rendeléséért.”

Június 12. péntek
1Kir 19,9a.11-16; Zs 26; Mt 5,27-32

Jöjj ki, és állj a hegyre az Úr színe elé

A szeretet szép. A fiatalok valójában a szépet keresik a szeretetben, azt akarják, hogy az ő szeretetük szép legyen. Ha engednek is a gyengeségnek, ha olyan viselkedési modelleket követnek is, amelyeket nyugodtan nevezhetünk „botrányosnak”, szívük mélyén mégis a szép és tiszta szeretetre vágynak.

Június 13. szombat: PÁDUAI SZENT ANTAL
1Kir 19,19-21; Zs 15; Mt 5,33-37

Elizeus követte Illést, és szolgálatába állt

Páduai Szent Antal az Üdvözítő édességéről: „Édes vagy az anyaméhben, édes a jászolban, édes a templomban és édes Egyiptomban! Édes a keresztségkor, édes a pusztában, édes a prédikációban és édes a csodákban. Édes a hozsanna-kiáltások közt, édes a ostorcsapások alatt, édes a keresztfán és édes a sírban. Édes a halál birodalmában és édes a mennyben! Ó, édes Jézus, mi van édesebb nálad? Édes Rád gondolni, édesebb a méznél, mindennél édesebb, édesség neve, üdvösség neve!”

Június 14. vasárnap: ÚRNAPJA (főünnep)
(Szent Elizeus)
MTörv 8,2-3.14b-16a; Zs 147; 1Kor 10,16-17; Jn 6,51-58

Mannával táplált az Úr, amelyet nem ismertél

Szabó Ferenc SJ himnusza az Eucharisztikus Kongresszusra

Hálát adunk Néked és imádunk Téged
Jézus Istenember és szerető testvér
Ki test és vér vagy kenyér s bor színében
Igazság és élet Egyházad szívében.
Tőrrel átszúrt Szíved életforrásunk lett
pünkösdi Tüzednek tárd ki szíveinket
adj örömet békét vándorló népednek
Feltámadt Krisztusunk Ura Mindeneknek
Földön zarándokló bűntől terhes néped
könyörögve kéri áldó segítséged
Velünk lakó Isten Atya Egyszülöttje
halálunk óráján az égbe vezess be.

Keresztényüldözés Európában

A jövő évi cserkész tematikus év témája a vallásosság lesz.
Ebben helye van szólni a keresztényüldözésről is.
Az Interneten található egy Google térkép, amely 2019. évi keresztényellenes támadásokat mutatja.
Ki lehet nagyítani a térképet és a gombostűre kattintva kiírja a részleteket angolul.
Keresztényellenes támadások Európában 2019-ben

Pályázat: Teremtésvédelem BiPi nyomán

„Próbáljátok meg ezt a világot egy kicsit jobb állapotban hátrahagyni, mint ahogy találtátok!” (BiPi)

A Magyar Cserkészszövetség ebben a cserkészévben programja középpontjába a teremtésvédelmet állította. Ehhez kapcsolódóan a Táborkereszt pályázatot hirdet BiPi műveiből olyan idézetek gyűjtésére, amelyek a természetnek, mint Isten teremtett világának a megismerésére, tiszteletére és megóvására szólítanak. A pályaműveket a taborkereszt@gmail.com címre kérjük a Táborkereszt honlapjáról letölthető Word docx táblázat kitöltésével.
  
A beadás határideje Szent György napja (2020. április 24.).

Az idézeteket a magyar fordításban meg nem jelent írásokból is várjuk. Pontos forrásmegjelölést kérünk (a mű címe, kiadó neve, kiadás éve, oldalszám).

Az értékelés pontozással történik idézetenként az alábbi módon:
idézet angolul,  (németül, franciául, olaszul), fordítással, kép melléklettel 4 pont
idézet angolul, (németül, franciául, olaszul), fordítással, kép nélkül 3 pont
idézet magyarul, kép melléklettel 2 pont
idézet magyarul, kép nélkül 1 pont

A képek a szerzői jogi buktatók elkerülése végett csak saját készítésű fényképek, rajzok, festmények lehetnek.

A díjakkal a nyertesek cserkészprogramokon való részvételét szeretnénk támogatni.
1. díj: 30.000,- Ft
2. díj: 20.000,- Ft
3. díj: 10.000,- Ft

Az összegyűlt idézeteket valamilyen formában közkinccsé fogjuk tenni.

Budapest, 2020. január 18.

Az MKPK felhívása: Lelki felkészülés az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra

2020. január-szeptember

Alacoque Szent Margitnak a XVII. században Jézus 12 ígéretet tett. A nagykilenceddel kapcsolatos ígéret így szól: „Szívem határtalan irgalmasságában megígérem neked, hogy Szívem mindenható szeretete megadja a végső bűnbánat kegyelmét mindazoknak, akik kilenc egymás utáni hónap első péntekjén megáldoznak. Nem halnak meg kegyelem nélkül, se a nekik szükséges szentségek vétele nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban”. Mit kell hát tenni? Kilenc egymás utáni elsőpénteken megáldozni.

Mit jelent az, hogy Jézus Szíve „biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban”? Aki elvégezte a nagykilencedet, megkapja a végső tökéletes bánat kegyelmét, ha másként nem megy, akkor az Úr gondoskodik arról, hogy a szükséges szentségekhez eljusson, tehát megkapja a feloldozást, a szent útravalót, a betegek kenetét. Ez az Úr Jézus legnagyobb biztatása, ami egy ember számára létezhet, hiszen az üdvösségünknél nincs fontosabb!”

Az elsőpéntek megtartásának hagyományos formája a minden hónap első péntekén való szentáldozás, és ha szükséges, akkor szentgyónás elvégzése.

Jézus 12 ígérete azok javára, akik hittel szeretik, tisztelik és szolgálják az Ő isteni Szívét.
  1. Megadom nekik az állapotukhoz szükséges kegyelmeket.
  2. Családjaiknak megadom a békét.
  3. Minden bánatukban megvigasztalom őket.
  4. Életükben és különösen haláluk óráján biztos menedékük leszek.
  5. Minden vállalkozásukat megáldom.
  6. A bűnösök szívemben megtalálják az irgalom forrását és vég nélküli tengerét.
  7. A lanyha lelkek buzgókká lesznek.
  8. A buzgó lelkek nagy tökéletességre jutnak.
  9. Megáldom a házakat, ahol Szívem képét kifüggesztik.
  10. Azoknak, akik a lelkek megmentésén dolgoznak, olyan erőt adok, hogy még a legmegrögzöttebb bűnösöket is megtérítik.
  11. Azok neveit, akik ezt az ájtatosságot terjesztik, szívembe írom, és onnan soha ki nem törlöm.
  12. Mindazok, akik kilenc egymás utáni hónap első péntekjén megáldoznak, azok nem halnak meg kegyelem nélkül, se a nekik szükséges szentségek vétele nélkül. Isteni Szívem biztos menedékük lesz az utolsó pillanatban”.

2020 januárjától 9 elsőpéntek van a szeptemberi kongresszusig. Arra hívjuk minden katolikus testvérünket, hogy végezzük el együtt a nagykilencedet, ezzel is felemelve szívünket és nemzetünket az Úrhoz.
Kérjük a paptestvéreket, hogy hirdessék meg a nagykilencedet, és lehetőségük szerint álljanak rendelkezésre elsőpéntekenként a hívek gyóntatására, áldoztatására.

NEK 2020 szentségimádás

A Táborkereszt (is) imaláncot hírdet a NEK 2020 előkészülete jegyében. Őrsönként lehet ima vállalást tenni honlapunk következő oldalán.